Elektromos buszok a Várban | Modulo C68e
Frissítve: 2020. nov. 18.
A „Budai Várban megkezdte szolgálatát” figyelemfelhívó sorokat olvasván már ki is gondoltam néhány jó fényképhelyszínt az új villanygépeknek, de sajnos csak a rövid 16-osokon (értsd: 16A és 116) járnak egyelőre.
Az evopro Modulo C68E típusának nem ez az első darabja, ami megfordult a Várnegyed utcáin: korábban már tesztelték a prototípusát a modellnek. Egyesek messzemenő következtetéseket vontak le a buszok első néhány órája alapján (az ötből egy [vagy kettő?] ugyanis napközben feladta a szolgálatot), de a hosszútávú memóriát megkapirgálva eszébe juthat egy-egy érdeklődőbb közlekedés- (és/vagy jármű-) barátnak (is), hogy szinte minden típussal adódtak nehézségek a kezdetekben – így az első nap felénél (se) kijelenteni kategorikusan valamire, hogy „rossz”, nem biztos, hogy helytálló. Csak egy ilyen apróság a múltból (ami elég nagy sajtóvisszhangot kapott annak idején): Combinók ajtóproblémái.
A busz a prototípushoz képest nagyon sokat fejlődött. Az utas számára kevésbé látványos – ámde érezhető és igen fontos – fejlődés a hajtásláncban történt éppen: a korábbi, amerikai beszállítótól származó villanygépet Siemens gyártmányra cserélték. Egyenletesebb gyorsulás jellemzi, finomabb megállások, kevesebb rántás/rángatás. A menetzajokat illetően a dugattyús légsűrítő a legnagyobb zajforrás, őt csak a szélfogó üvegek kelletlen mozgása/nyikorgása előzi meg - noha utóbbiak közül a legtöbb csendben tűri az úthibákat, de akad egy-két renitens. A kompresszor esetében pedig – a jármű "szerény" vételárát tekintve – érdemes elgondolkodni egy csendesebb (ugyan drágább) csavarkompresszoron.
Az utastérben is történtek kisebb-nagyobb korrekciók a „széria” darabok esetében. A mozgáskorlátozott részére kijelölt hely a második ajtóval szemközt került (a bemutató darabon elég vállalhatatlanul a sofőr melletti beugróban helyezték el ezt), a belső megvilágítás nem spotlámpákkal, hanem LED-csíkkal lett kivitelezve, az eldolgozások a sarkokban/éleknél pedig sokat javultak. Ugyanakkor egyértelmű, hogy a Modulo család szóló és csuklós tagja(i) sokkal robusztusabb benyomást keltenek már az egyszeri érdeklődőben is. Azt viszont belátták az Akácfa utcában – legalábbis az elsőként választott szolgálati helyüket tekintve – hogy elsőajtózásra alkalmatlanok, viszont a Várban olykor jelentkező nagyobb turista áradatra kifejezetten előnyösek tágasabb kialakításuk révén (a Karsan-okhoz képest). A Széll Kálmán téren a 16-os család részére kialakított fordulóban – a nagyobb fordulókör-átmérője miatt – nem tud megfordulni, így "az egész teret" (= Várfok utca - Margit krt., majd a tér keleti felén visszafordulás) bejárva kell az indulóállásra eljutnia.
A belső összkép – hasonlóan a család „nagy” tagjaihoz, itt is – világos, egyszerű, letisztult. A klímaberendezés az utazásomhoz igénybe vett darabon működött ugyan, de csak közvetlenül a befúvónyílások alatt lehetett érezni bármit is belőle.
A megjelenése kívülről egyáltalán nem fogott meg, már-már túlzottan puritán (vagy semmilyen). Viszont, ha a hatótávolság (ami ezeknél talán a leglényegesebb) és a megbízhatósága kielégítőnek bizonyul, akkor mindenképpen ideálisak lennének még számos másik, ún. nem "kirakat” vonalra is a városban.