Az egri városi buszközlekedés története | 5/2. rész

Tarifaemelések - a Széchenyi utca kálváriája - kötvénykibocsátás - bővülő buszhálózat - troli Egerben? - a '87-es tél - gyerekjelző - bonyodalmak a 7-essel - fehér hó, fekete leves - környezetvédelem

1985.

1985. egy komoly tehertétellel indult. Évtizedek (1966.) óta az első tarifaemeléssel. Január derekán a minisztertanács (a kormány korabeli elnevezése) közleményt adott ki, melyben sok egyéb mellett a városi közlekedési tarifák emelését is bejelentették. Ez részleteiben azt jelentette, hogy átlagosan 55-60%-os tarifaemelést terveztek, ezen belül a vonaljegyek ára kétszeresére nő, a villamosbérletek ára Budapesten 45 forintról 75 forintra, a kombinált bérletek ára 110 forintról 170 forintra nő. Ezzel arányosan emelkedik a vidéki városok bérleteinek ára is. A T/NY bérletek ára viszont változatlan maradt. Február 1-től kezdve tehát az addigi 2 Ft helyett Egerben is 4 Ft-ot kellett fizetni egy menetjegyért. Az egyvonalas bérlet ára 80 forintra, az összvonalasé 130 forintra változott. Az utasok elhasználhatták a még meglevő 2 forintos menetjegyeiket is, de ezekből természetesen az új tarifa szerint kettőt, „M” jelzésű járatokon négyet kellett lyukasztani. Ezzel egyidejűleg a jegy nélküli utazás pótdíja is a duplájára nőtt, azaz 100 Ft lett a büntetés.

Mindez érthetően indulatokat váltott ki. A szolgáltatás színvonala ugyanis nem emelkedett a tarifával egyenes arányban. A Volán pedig magyarázkodni kényszerült. Elismerték a jogos igényeket pl. az utastájékoztatás pontatlansága vagy a buszok tisztasága (?) terén, de emellett közölték azt is, hogy a tarifaemelésből származó pluszbevétel egy fillérrel sem jelent számukra több pénzt, ugyanis éppen ennyivel csökken az államtól kapott dotáció. Az intézkedés okozta indulatok azonban rajtuk csapódtak le. Az igazgató fel is hívta a buszvezetők figyelmét az előzékeny viselkedésre, hiszen elsősorban rajtuk keresztül ítélik meg az emberek a vállalatot. Emellett a helyi járatokon mozgó jegyárusító és információs munkatársakat alkalmaztak, akik amellett, hogy a csak egy jeggyel rendelkező utasoknak másik jegyet adott, még el is magyarázták az áremelés okait. A végállomásokra takarítószemélyzetet vezényeltek ki, elrendelték valamennyi busz fűtését, a 12-esre pedig beállítottak két plusz járatot.

Ezek a gyors intézkedések voltak hivatottak arra, hogy a keletkezett feszültséget némileg levezessék.

Az ország romló gazdasági helyzete kihatással volt minden ágazatra, így a közlekedés, a szállítás területére is. A Volán minden lehetőséget megragadott már az önállóság első évében 1984-ben is, hogy minél több legyen az árbevétele. Ezért a személy- és áruszállítás mellett az egyéb ipari tevékenységeiket is felfuttatták. Így sikerült az előző évet 1,1 milliárd forint árbevétel mellett 115 millió forint nyereséggel zárnia a Mátra Volánnak. A pénz elsősorban az elöregedett járművek cseréjére kellett. Az autóbuszaik 34%-a nullára futott, de a jelen helyzetben mégsem mertek leállítani belőlük egyet sem. A járművek javítását néha a filléres dolgok hiánya is megakasztotta. Külön oktatták a gépkocsivezetőket a biztonságos és takarékos vezetéstechnikára. Ösztönzésképpen pedig bevezették, hogy minden liter megtakarított üzemanyag után 6 forintot kaptak a pilóták.

97. kép - A Rákóczi út képének átalakulása

Azért mindjárt március 1-től futotta egy aprócska fejlesztésre is. Ekkor nyitotta meg kapuit ugyanis az Agroker és az Egri Áfész (Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet) közös üzemeltetésében az egri Kertbarátok Szakboltja az Agroker Kistályai út 18. szám alatti telephelyén. Február folyamán több hirdetésben is közölték, hogy a nyitás dátumától kezdve az 5-ös busz az új üzletig fog közlekedni. A nyitás napján azonban ezt az információt némiképp helyre kellett igazítani. Ugyanis nem minden 5-ös busz ment el az Agroker-telepig, csak a menetrendben megjelöltek.

Egy az egri városi pártbizottság által szervezett márciusi ankéton több, a helyi közlekedést érintő kérdést is felvetettek. Sokan panaszkodtak a buszok zsúfoltságára, illetve előjött az épülő Almagyar-dombi lakótelep kérdése is, amelyet nem kapcsoltak be a tömegközlekedési hálózatba. A Volán illetékese itt jelentette be, hogy a zsúfoltság enyhítésére hamarosan két új csuklós autóbuszt vásárol a vállalat, s ezek egyikét a 10-es, a másikat az 5-ös vonalra állítják majd be. Ezzel remélik csökkenteni a Finomszerelvénygyár illetve a déli ipartelep felé a zsúfoltságot. Az Almagyar-domb kérdése nehezebben volt megoldható. Ide a 7-es járatot tervezték meghosszabbítani már annak indulásakor. Ez a járat azonban a Volán számításai szerint továbbra sem volt gazdaságos, bár az első időszaka utáni változtatásoknak köszönhetően emelkedett a kihasználtsága. Az új terület kiszolgálására továbbra is ez a járat jöhetett szóba.

Március végén újabb váratlan esemény történt. A Széchenyi utcában beszakadt az útburkolat, emiatt a Tűzoltó tér és a Ráckapu tér között le kellett zárni az érintett útszakaszt. A 2, 5,5/A, M5, 7, M10, 11, 12-es járatok számára következhetett a szokásos kerülőút. Vagyis a DOMUS-megálló után balra a dr. Nagy J. utcán át a Vörösmarty u., s így a Ráckapu térig majd onnan valamennyi járat a Rákóczi úton. Ez utóbbira azért volt szükség, mert a Ráckapu téri csomópont kialakítása olyan volt, hogy az emelkedési- és lejtviszonyok miatt bizonyos irányokban nem engedélyezték a csuklós autóbuszok közlekedését. Visszafelé ugyanez, de a Rózsa K. utcán. Ismét kimaradtak a Dobó Gimnázium (Posta), Tűzoltó tér, Malom u. megállók. Az eset kivizsgálását azonnal megkezdték. A kár okának feltárása, mértékének felmérése és a helyreállítás nagyon lassan haladt. Április legvégén már egyre több sürgető és türelmetlen panasz érkezett a Volánhoz legfőképpen a Malom és a Malomárok utcákban levő megállók nélkülözése miatt.

Voltak egyéb gondok is. Április végén a Heves Megyei Szállítási Bizottság ülésén Zombori József, a Mátra Volán igazgatója arról számolt be, hogy hiába költenek egyre több pénzt az utastájékoztatásra, a kihelyezett menetrendek nagy része újra és újra a vandalizmus áldozatául esik. Forgalmi zavarok esetén a gyors beavatkozást segíti, hogy a Mezőgép végállomáson, valamint 5 db helyi járatú autóbuszon ma már CB-rádió található. Nagy gond viszont a buszállomány elöregedése. A régi járműveket sajnos nem tudják olyan ütemben kiselejtezni, ahogy arra szükség lenne, mert nehéz a pótlásuk. Ugyancsak komoly probléma, hogy a forgalom kinőtte a Mezőgép végállomást. Így annak környezetében már a 25-ös főút egy részét is elfoglalják a parkírozó autóbuszok. Ez a helyzet megoldásra várt.

98. kép - A Mátyás király út a '80-as években

Visszatérve a megsüllyedt Széchenyi utcára, megemlítem, hogy a baj okának felderítésére Pécsről érkezett Egerbe egy speciális műszerekkel felszerelt autó, mellyel megállapították, hogy az előző évi gázvezeték-építés során nem volt szakszerű a tömedékelés, emiatt keletkezett az új probléma. A TIGÁZ a felelősséget az alvállalkozó Egri Közúti Építő Vállalatra hárította, akik bár ezt nem ismerték el, mégis vállalták, hogy díjmentesen helyreállítják az érintett, mintegy 50 m hosszú útszakaszt. A munka befejezésének határidejét június 7-re tették, ezután vissza kellett adni az utcát a forgalomnak, ezzel együtt természetesen a helyi autóbuszoknak.

Időközben a Ráchegy utcában is munkálatok folytak, emiatt a 2-es járatokat kerülőút híján le kellett állítani. Ezek újraindítására csak szeptember 1-től került sor.

Az új menetrend bevezetésével, június 2-től az 5-ös és a 11-es járatokat sikerült némileg sűríteni, de ez még nem volt minden. Egerben folyamatosan fennálló probléma volt a csúcsidei zsúfoltság. Ennek valamelyes csökkentésére egy új intézkedéssel június 10-től 43 helyközi járatpárt is igénybe vehettek a helyi utasok az autóbuszpályaudvar és a Mezőgép végállomás között. Mindez azt jelentette, hogy a megjelölt helyközi járatok szabad férőhely esetén vehettek fel a helyi járati megállókban városi utast. Ezen a szakaszon ilyen módon sikerült sűríteni a járatkövetést, ezáltal emelni a szolgáltatás színvonalát. Az így bevont autóbuszok között 3 db csuklós is volt.

Augusztusban aztán jött a régóta beígért fekete leves a bliccelőknek. Egerben (valamint Gyöngyösön és Hatvanban) négy napon keresztül nagyon szigorú jegyellenőrzés folyt a helyi járatokon. Összesen 135 ellenőr dolgozott a három városban, közülük kilencvenen gépkocsivezetők és egyéb Volán-alkalmazottak voltak. Utóbbiak társadalmi munkában – értsd: ingyen – végezték ezekben a napokban ezt a nem túl hálás feladatot. Négy nap alatt igen sok, összesen 874 bliccelőt fogtak meg. Közülük 179-en helyszíni bírságot fizettek, a többiek csekket kaptak. Negyvenhatan csak egyszerűen otthon felejtették a bérletüket, amit 15 Ft kezelési költség megfizetésével kellett három napon belül bemutatniuk. Voltak olyanok is, akik olyan járatra szálltak fel, amire nem volt érvényes a bérletük, másoknál sem vonaljegy, sem bérlet nem volt. A bliccelők zöme egyébként diák volt és a leggyakrabban arra hivatkoztak, hogy nem tudtak hol jegyet venni a felszállás előtt. A nagy számok elég lesújtóak voltak, így a Volánnál úgy döntöttek, hogy ősztől gyakrabban tartanak nagyszabású ellenőrző akciókat.

99. kép - A vasútállomás előtti csomópont

Szeptemberben kitört az üzemi demokrácia az egri helyi járatnál. A Mezőgép végállomáson 2-án egy egyórás szakszervezeti gyűlést tartott a forgalomirányítókból, ellenőrökből és takarítókból álló 29 tagú csoport, mert az addigi szakszervezeti bizalmi nyugdíjba készült, emiatt lemondott megbízatásáról, s aki helyett új bizalmit kellett választani. Először a tagok megköszönték az eddigi bizalmi segítőkészségét és kollégáiért való eddigi bátor kiállását, majd megvitatták a jelen problémáit. Szóba került a végállomási parkírozás tarthatatlan helyzete, az utasok magatartása és sok egyéb, majd szavaztak a két jelöltre. Az első voksolás szavazategyenlőséget hozott, emiatt meg kellett ismételni. A második választás már egyértelmű eredményt hozott. Meglett az új vezető. Csak a csoport vált szét. A takarítók és az ellenőrök új csoportot alakítottak.

Az ősz nagy változásokat már nem hozott, az év végi ünnepi menetrendek pedig az előző évben ismertetetthez teljesen hasonlóan alakultak. Következhetett 1986.

1986.

Ez az év olyasmivel kezdődött, ami addig még nem volt jellemző hazánkban. A Mátra Volán lakossági kötvényeket bocsátott ki február 17-től háromféle címletben (10000 Ft, 30000 Ft, 50000 Ft) 5 éves lejárattal évi 11%-os kamatra. (Azt azonban meg kell jegyezzük, hogy ekkor már nem volt egyedülálló a dolog a Volán vállalatok körében. Nem csak az egri cég adott ki vállalati kötvényeket.) A kötvényt a Magyar Nemzeti Bank fiókjaiban lehetett megvásárolni. A törlesztést 1988. február 17-én kívánták megkezdeni négy egymást követő évben egyenlő részletekre elosztva. A kötvénykibocsátás közvetlen célja új autóbuszok beszerzése volt, erre ugyanis már nem állt rendelkezésre elegendő forrás. Az akció sikeresnek bizonyult.

Március 10-től szennyvíz-csatorna építése miatt lezárták a Malom utcát a Régi cifrakapu u. és a Malomárok u. között. Emiatt a 7-es járat ideiglenesen kerülőre kényszerült a Malom u. – Malomárok u. – Olasz u. – Cifrakapu u. – Tetemvár u. nyomvonalon. Így ugyan nem hagyott ki egyetlen megállót sem, de a menetidő némileg meghosszabbodott. A munkára előzetesen két hónapot szánt a kivitelező.

100. kép - Előtérben a Malom utcai megálló

Volt ugyanekkor egy sokkal korábbi terelőútvonal is a 4-es busz számára. Emlékszünk, még 1984. októberében zárták le a forgalom elől a Mindszenty G. utca egy szakaszát. Most azt panaszolták, hogy a közműépítés rég véget ért, a 4-es mégis a terelőúton maradt elkerülve a Hatvani temetőt. A Volán azt a választ adta a felvetésre, hogy azon az útszakaszon olyan rossz az útburkolat minősége, hogy biztonsági okokból kénytelenek a 4-es buszokat továbbra is a terelőúton közlekedtetni. Mivel azonban a dolgot a vállalat is szóvá tette illetékes helyen, a tanácstól ígéretet kaptak az ominózus útszakasz burkolatának megjavítására. Amint ez megtörténik, a 4-es is visszaállhat az eredeti útvonalára. Április közepén aztán kiderült, hogy ez a magyarázat inkább csak kerülgeti a valóságot. Ahhoz, hogy egy-egy útszakaszt a Volán autóbuszai menetrend szerinti közlekedésre használhassanak, az illető út kezelőjének hozzájárulása szükséges. Az ominózus útszakasz kezelője a városi tanács, amely – mivel az úttest a közműépítés óta nem kapott szilárd zárószerkezetet -, a körzet tanácsi képviselőjének kérésére nem adta meg a hozzájárulását a buszközlekedéshez. Könnyű belátni, miért. Az viszont igaz volt, hogy a tanács ígéretet tett a burkolat április közepére történő elkészítésére.

Összefügg a 4-es járattal, hogy április 1-től kísérleti jelleggel két hónap időtartamra uszodajáratot létesített a Volán az ottlakók kérését közvetítő tanácstagok közbenjárására a Hajdúhegy és az uszoda között. A busz a következő útvonalon közlekedett: Radnóti u. – Kisfaludy u. – Petőfi u. – Törvényház u. – Kossuth u. – Egészségház u. – Klapka u. A busz munkanapokon a Hajdúhegyről reggel 8-kor és délelőtt 10-kor indult, visszafelé az uszodától délelőtt 9 illetve 11 órakor. A járatra a 4-es buszra szóló, vagy az összvonalas bérletekkel lehetett felszállni, illetve az alkalmilag váltott menetjegyek voltak rá érvényesek.

A Széchenyi utca előző években kezdett folytatásos története 1986-ban is újabb résszel bővült. Április 22-én, kedden megint veszélyesen megsüllyedt az úttest, ezúttal az utca Ráckapu tér felőli végéhez közel. Most egy olyan méretű, kimosódásból eredő üreget fedeztek fel, amibe egy teherautó is belefért volna. Nem volt mit tenni, a balesetveszélyes helyzet miatt a belváros felé vezető oldalt le kellett zárni a forgalom elől. A Felnémet és a Csebokszári lakótelep felől érkező buszokat a Rákóczi út – Kisasszony u. – Vörösmarty u. – Rózsa K. u – Barkóczy u. útvonalra terelték. A buszok a forgalom gyorsítása érdekében a terelőúton található megállóhelyeken nem álltak meg.

101. kép - A Széchenyi utcai gödör

Az 1986-os új menetrend is hozott újdonságokat az egri városi közlekedésben. Délelőtt 9 és fél 12 között sűrítették a 12-es járatok közlekedését. A 10-es buszok egy részét a Széchenyi utcába irányították, ezek ettől kezdve 14-es számmal közlekedtek a Finomszerelvénygyárhoz. A 4-es járatot a Kisfaludy utcától a Hajdúhegyen meghosszabbították az Ankli utcáig. Bejelentették viszont, hogy a csekély kihasználtságú kísérleti uszodajáratot július 1-től megszünteti a Volán.

Június elején ismét ülésezett a Heves Megyei Szállítási Bizottság. Itt újra terítékre került az egri városi buszközlekedés helyzete. Megállapították, hogy a szállítás területén belül a megyében egyedül itt találhatók pozitív változások. Eszerint fejlődött az utastájékoztatás, a járművezetők többsége már a hangosbemondót is használja. A forda nélküli indítási rendszer bevezetését is sikeresnek értékelték, mivel így a buszok kevesebbet késtek és alig-alig maradt ki járat. Az időszakos zsúfoltsággal viszont továbbra sem tudtak mit kezdeni. Bár az elmúlt években többször fellángolt a végső megoldásnak tekintett lépcsőzetes munkakezdés bevezetése, az minden esetben hamvába holt. Bódi Miklós, a bizottság titkára ezt augusztusban is megerősítette, hozzátéve, hogy sokat javítana a helyzeten az átszállási kapcsolatok összehangolása és az átszálló helyek jobb kiépítése.

102. kép - Még egy kép a vasútállomás előtti kereszteződésről

Jelentős utazási kedvezményeket is biztosított a Mátra Volán azt utasainak. Bevezették a jogszabály által biztosított ingyenes utazást a helyi járatokon a 70. életévüket betöltött nyugdíjasok számára. Ez eleinte több félreértésre adott okot. Sokan úgy értelmezték ugyanis, hogy az elérés évében már jár ez a kedvezmény, pedig azt csak a betöltés időpontjától lehetett igénybe venni.

Ebben az időben a megye 5 településén biztosított a Mátra Volán helyi járati közlekedést. Ezekben naponta 1 000 járat 100 000 utast szállított, ezek 80%-át Egerben. Megállapították, hogy a helyi járatokon nagy gyakorlattal rendelkező és az átlagnál jobban fizetett járművezetők dolgoznak. Ezt támasztotta alá az az adat, miszerint a folyó év augusztusig közülük mindössze egy hatvani kollégának volt saját hibás balesete. A helyi járműpark azonban erősen leromló állapotban volt. A kocsik fele „0-ra leírt” értékű volt, ezeket természetesen igyekeztek a biztonságos közlekedésre alkalmas állapotban tartani. A helyi járati feladatok maximális ellátására beforgattak rendelkezésre álló helyközi/távolsági buszokat is, emiatt elég tarka képet mutatott időnként a város, hiszen egységes fényezésre egyáltalán nem volt kerete a vállalatnak. Gyakran csak a tábláról lehetett tudni, hogy az adott busz helyi vonalon közlekedik, de a Volán szerint ez teljesen elegendő is volt ilyen esetekben.

Felvetették, hogy az É-D-i főirányban szinte világvárosi színvonalon 4-6 percenként követik egymást a buszok, sokszor zsúfoltan, máskor szinte üresen, de a mellékvonalakon nagyon rossz a kiszolgálás, a járatok ritkán követik egymást, a vasútállomástól indulók gyakran elviselhetetlenül zsúfoltak. Szecskó László, az egri üzemegység menetrendi előadója ezt kicsit másként látta. Szerinte ugyanis az üresnek látott buszok az ellenkező irányban megfelelően kihasználtak voltak, míg az üresebb irány végén visszafordulva ismét sok utas várja őket. Persze ez a félházas kör a Volánnak sem volt jó, de le kellett nyelniük a békát. A vasútnál- bár alapvetően alkalmazkodik a helyi járat a MÁV-menetrendjéhez - a gyakori késések miatt nem tudják mindig bevárni egy-egy járattal a vonatot, ilyenkor valóban előfordul a következő kocsin nagyobb a tömeg. Ám ha minden késést megvárna a busz, akkor a Volán saját menetrendje borulna fel teljesen. Jogosnak nevezte ugyanakkor a 4-es járat terelése miatt a Radnóti utcában megszűnt megállót hiányolók panaszát, de hozzátette, hogy ennek közelében hamarosan újat létesítenek. A Hajdúhegy közlekedését pedig eddig is igyekeztek fejleszteni a lehetőségekhez képest, gondoljunk itt a 4-es legutóbbi hosszabbítására. Az igények figyelembevételével szeptember 1-től kissé módosítják majd a 10-es járat menetrendjét. Nem osztotta azonban a tihamériak véleményét, akik a Csebokszári lakótelephez hasonló sűrű menetrendet kértek. A két városrész lakosságszáma ugyanis nem képviselt azonos nagyságrendet. Újra felmerült a fokozatosan beépülő Almagyar domb buszközlekedéssel ellátása. Ehhez azonban a Volánnak tanácsi segítségre lett volna szüksége, mert mindenképpen ki kellett itt alakítani egy az autóbuszok által is használható gyűjtő utat. Ez az eredeti tervekben szerepelt is, mégpedig a Cecey Éva utca lett volna. Addig is, amíg ezt a problémát sikerül megoldani a környék jobb kiszolgálása érdekében ismét megállítják a Gárdonyi-háznál a távolsági járatokat, amelyek így helyi utazásra is igénybe vehetők.

Trolibusz Egerben?

Ugyancsak 1986 augusztusában Lenhardt László a megyei tanács közlekedési osztályának felügyeleti csoportvezetője egy igen érdekes kérdésről nyilatkozott. Felmerült ugyanis – ahogyan néhány más vidéki városban is – a trolibusz-közlekedés lehetősége Egerben. Az elképzeléssel kapcsolatban a Közlekedési Minisztérium elkészíttetett egy alapos felmérést és tanulmánytervet. Egy többlépcsős program megvalósításáról lett volna szó, aminek az első lépcsője akkori árakon mintegy 150 millió forintot emésztene fel. Ez a pénzösszeg azonban semmi módon nem állt rendelkezésre. Ráadásul azt is megállapították, hogy a trolibuszok bevezetése a város tömegközlekedésének gondjain nem enyhítene, legfeljebb környezetvédelmi jelentősége lenne. Ám a szakvélemény szerint ez s csak akkor lenne mérhető, ha a trolibuszok mellől minden más járművet kitiltanának, ami pedig nem lehetséges.

Szeptemberben újra előkerült a téma. Akkor már több adatot közöltek. A troli bevezetéséhez szükséges utasszám a mérések szerint a 12-es járaton állt fenn. Ezen a vonalon lehetne tehát azt bevezetni a környezetvédelmi, ezen belül levegőtisztasági szempontok figyelembevételével. Emellett viszont indokolt lenne a párhuzamos buszjáratok (2, 5, 7, 11, 14) utasait is a trolira terelni, ám ez átszállási kényszert jelentene. Ez utóbbiról az utasokat is meg kellene győzni. Az említett 150 millió forint egyébként a járműbeszerzést nem fedezné, csak a troliközlekedés egyéb feltételeinek költségeit. Magát a járműbeszerzést az egyéb feltételek megléte esetén a Mátra Volán vállalta volna. Azonban azt is érdemes megemlíteni, hogy Eger Város Tanácsa a VII. ötéves tervében egyáltalán nem számolt a troliközlekedés bevezetésével, így annak semmiféle anyagi fedezete nem állt rendelkezésre. Összegzésként megállapították, hogy bár a 12-es autóbuszt a légszennyezés csökkentése érdekében kívánatos lett volna trolibuszra cserélni, de alapvetően az ehhez szükséges pénz hiánya miatt nem valósulhatott meg.

Abban az évben szeptemberben nem csak a tanítás kezdődött újra, hanem az építkezések és az ezekkel járó terelések is. Szeptember 22-én a TIGÁZ belefogott a Csiky S. u-i gázvezeték rekonstrukciós munkáiba, amit október végére terveztek befejezni. Ezzel egy időben hozzákezdtek a Barkóczy u. burkolatának felújításához is. Ez utóbbi munkára egy hetet szántak, így az 29-éig tartott. 22-től egy hétig az itt közlekedő járatok nem érintették a DOMUS előtti megállót, hanem a Törvényház u. – Vörösmarty u. – Rákóczi út útvonalon elkerülték a munkaterületet. Aztán 29-től újra használhatták a DOMUS megállót, ettől kezdve a Dr. Nagy J. u-n haladva érték el a Vörösmarty u-i kerülőutat. A gázvezeték elkészülte után végre helyreállhatott a rend.

Az év hátralevő része már nem tartogatott nagyobb meglepetést. A halottak napi és karácsonyi menetrend-változások mellett már csak egy említésre érdemes dolog történt. December elején a Szakszervezetek Megyei Tanácsa tárgyalt az egri tömegközlekedés helyzetéről. Újat nem tudtak kitalálni, de a résztvevők felsorolták az unásig ismert problémákat (zsúfolt fővonalak, ritkán közlekedő mellékvonalak, nem megfelelő összehangoltság, stb.), majd elfogyasztották az ilyenkor szokásos kávé- és pogácsamennyiséget, s elégedetten haza mentek.

1987.

1987 januárjában (ma már) szokatlanul nagy havazás volt, ami kiterjedt az egész országra. Sokfelé okozott komoly közlekedési nehézségeket, így az egri autóbuszok esetében is. A legnagyobb gond január 12-én és 13-án volt. A legkritikusabb útszakaszon, a Csiky S. utcán csak lassan normalizálódott a helyi járatok közlekedése. 15-16-án már inkább a jég és a víz okozta a problémákat. Bár minden járat elindult, meglehetősen sok volt a késés. Nagy segítséget jelentett, hogy az egri középiskolások is kivették a részüket a hó és a jég eltakarításából. A városban sok megállóhely az ő kezük munkája által tisztult meg. Azonban nem csak a fiatalok, hanem szinte mindenki, aki csak tehette, kivette a részét a munkából. A líceum mögött például a Volán-taxi gépkocsivezetői tették szabaddá az utat.

103. kép - Havat lapátolnak az egri taxisok is

A rendkívüli időjárás okán a városi buszok balesetéről szerencsére nem kellett beszámolni a sajtónak, de a megyében a helyközi és munkásjáratok többször is baj érte. 19-én azonban már arról nyilatkozhattak az illetékesek, hogy helyreállt a normális közlekedés, ekkor már nem voltak az útviszonyokból eredő számottevő késések. Nehéz héten voltak túl az egri helyi járat munkatársai is.

104. kép - Baleset Vécs határában

105. kép - Baleset Mikófalvánál

Azért a hónap végére csak becsúszott egy baleset. Pontosabban január 30-án a Tejipari Vállalat IFA-gépkocsija csúszott bele a mögötte éppen felfelé kapaszkodó helyi járatú autóbuszba, miután meg akart fordulni a Barkóczy u. és a Csiky S. u. kereszteződésében. Személyi sérülés nem történt, de 35 000 forintnyi anyagi kár és a helyszínen egy kisebb autóbusz-karaván keletkezett.

106. kép - A tejeskocsi és a busz találkozója

A tavasz aztán elég csendesen telt a szokásos, ünnepségekkel összefüggő tereléseken kívül nem sok minden zavarta az állóvizet. Egy fontos nyilatkozat azonban elhangzott Zombori József Volán-igazgató szájából. Ez alapvetően a megye Volán-pályaudvarainak állapotáról szólt, de ezt összefüggésbe hozta a járműbeszerzéssel, ami pedig már igencsak érintette az egri helyi járatot is. (Itt annyit közbeszúrnék, hogy az előző évben az egri városi buszpark két a BKV-tól használtan átvett 280-as mellett a kötvénykibocsátásból vásárolt két új IK 280-assal bővült.) A nyilatkozat lényege az volt, hogy annyira nincs pénz, hogy a vállalatnak csak két lehetősége van: vagy a járműparkot vagy a pályaudvarokat újítják meg. Az utóbbi mellett döntöttek, mert különben a csili-vili pályaudvarokra előbb-utóbb nem lenne minek beállni.

Említésre érdemes esemény még a május végi menetrendváltással történt. Május 31-től sűrítették az 5-ös járatot. Felnémet és az Agria Bútorgyár között új műszakszállító járat indult M/15 jelzéssel. Jelezte továbbá Volán, hogy a megfelelő utak és megállók kiépítése esetén kész bekötni a felnémeti Pásztorvölgyet is a helyi közlekedésbe. Ez utóbbira nem is kellett már túl sokáig várni.

107. kép - Az új M/15-ös menetrendje

A nyáron az egyik egri helyi járati busz gépkocsivezetője, Berczi Ernő a kisiskolásokkal való együttérzéséről tett tanúbizonyságot. A buszán minden ajtóhoz kb. 1 m magasságban, tehát a gyermekek által is kényelmesen elérhető helyre új leszállásjelzőket helyezett el, így segítve kis utasainak nagy gondjain. Ne felejtsük el, hogy a bolygóajtós Ikarusok előtt nem volt a kapaszkodókon az alacsonyabbak és a gyerekek által könnyebben elérhető leszállásjelző gomb, csak az ajtók felett a léghengereket takaró búrán. Annak elérése pedig volt, akinek komoly nehézséget okozott. (Ez a kis kényelmi újítás abban az időben más városokban is terjedt a buszokon.)

108. kép - Leszállásjelző az egri buszon - gyerekeknek

Izgalmasan alakult a szeptemberi iskolakezdés időszaka is. 2-án, kedden ugyanis újra beszakadt az úttest a Széchenyi u. egy szakaszán, ezúttal a Tűzoltó tér és a Kovács János u. között. Itt még májusban volt egy néhány napos útzárral súlyosbított közműbekötés. Az első szakértői vélemény szerint a munkaárok akkori szakszerűtlen visszatöltése és a nagy forgalom okozta rezgés miatt eltört a vízvezeték, ami kimosta a töltőanyagnak használt sódert, emiatt pedig hatalmas üreg keletkezett. A helyreállítást kétnapos szűk határidővel megígérték, addig is az itt közlekedő buszokat – és minden más járművet – a lassan már megszokott terelőútvonalra irányították a 25-ös útra.  Ezután október 10-13. között zárták le ismét a Széchenyi utcát a Csiky S. u. és a Ráckapu tér között a tél előtti karbantartási és javítási munkák elvégzése miatt. Ezalatt megint ment minden a megszokott terelőútra.

109. kép - Megint beszakadt a Széchenyi utca burkolata

Szeptember 7-én elérkezett a már említett pásztorvölgyi hosszabbítás is ideje is. A 11-es és az M/5-ös járat ettől a naptól kezdve az elkészült Pásztorvölgyi úti buszfordulóig közlekedett. A menetidő ezáltal minimálisan növekedett, erről a közbülső megállókban kihelyezett új menetrend-táblák adtak tájékoztatást. Megint sikerült egy eddig buszközlekedéssel ellátatlan területet bekapcsolni a helyi forgalomba.

Szeptemberben mindenesetre szokás szerint megnőtt az utasszám a helyi buszokon. Egyik nap akadt egy szokatlan utas is. Ugyanis az egyik belvárosi megállóban egy szemmel láthatóan gazda nélküli német juhász kutya ült, mint egy kőszobor és figyelt. Az autóbusz érkezésekor méltóságteljesen felállt, utat engedett az utasoknak, aztán nagy komótosan maga fellépett a buszra. A Shell-kútig utazott, majd ott leszállt és elindult a Vallon utca felé. Látszott rajta, hogy nem először utazott autóbuszon. Vajon a gazdáját kereste?

Az ősz kisebb ideiglenes változásokat hozott még. Szeptember 14-én a Maklári úti csatornaépítés miatt az 5, M/5 jelzésű járatokat a Hadnagy utcán át a Deák Ferenc út-ra terelték. A halottak napja idején a 4, 13-as buszokat sűrített menetrend szerint közlekedtették. Volt persze ennél nagyobb és tartósabb újdonság is. A felnémetiek örömére két hónappal az előző változás után ismét meghosszabbították a városrészt érintő 11-es és M/15-ös buszok útvonalát. November 15-től ugyanis a két járat járművei végighaladtak a Pásztorvölgyi úton a Béke utcáig, ott kaptak új végállomást és a háztömböt megkerülve fordultak vissza.

Az év végére a szokásos ünnepi menetrend maradt még és a hideg. Az előbbi esetében pl. szilveszter éjszaka 16 helyi járati buszvezető volt szolgálatban, hogy ne legyen fennakadás. Az utóbbi viszont sok panaszra adott okot. A Volánnál a hideg utasteret azzal magyarázták, hogy kénytelenek a meglevő szűkös járműparkkal ellátni a feladataikat, ezeknél előfordulnak hibák, de sajnos rendkívül szűkösek a fejlesztési lehetőségeik. Ha kivennének a forgalomból egy-egy buszt, mert nem működik a fűtése, az járatkimaradáshoz vezetne. Ám a helyi járatokon a hideg utasteret nem a fűtetlenséggel, hanem a sűrű ajtónyitással magyarázták.

1988.

Az új évet az egri belváros forgalmi rendjének az elmúlt évek tapasztalatai alapján történő átalakításával kezdte a város. Bizonyos - eddig a forgalom elől elzárt - útszakaszok ún. korlátozott forgalmú utakká lényegültek át megkönnyítve ezzel a belvárosban lakók és az ottani üzletek áruszállítóinak életét. A behajtást ezekbe az utcákba idő és cél alapján korlátozták. Ez a helyi járatokat annyiban érintette, hogy a Barkóczy u. mindkét végén csak a menetrend szerinti autóbuszok kanyarodhattak be ettől kezdve az utcába. A közbülső utcarészt a keresztutcákból lehetett érinteni, illetve a két végén természetesen továbbra is bármilyen jármű elhagyhatta az utcát. Erre az intézkedésre az itteni nagyszámú helyi és helyközi/távolsági busz közlekedésének megkönnyítése érdekében volt szükség. Így ugyanis a belvároson csak áthaladó forgalmat a 25-ös főútra terelve csökkenteni lehetett az utcát terhelő járművek számát. Az új rendszer bevezetésére január 16-án, szombaton 0 órakor került sor. Innen kezdve 4 napig a rendőrök csak figyelmeztették az új forgalmi rend ellen vétő gépjármű-vezetőket, majd elkezdtek bírságolni.

110. kép - Jobbra csak buszok

Mire mindenki megszokta az újdonságot, jöhetett egy már korábban megszokott esemény. Március 2-án mintegy menetrend szerint ismét beszakadt a Széchenyi utca burkolata a Kovács J. u. és a Tűzoltó tér között. Emiatt a menetrend szerinti buszokat és minden már járművet ismét elterelték innen a már jól bejáratott útvonalra a 25-ös útra. A tanács Mélyépítő és Városgondozási Üzemének igazgatója szerint legalább 20 millió forintra lenne szükségük ahhoz, hogy ezeket a problémákat hosszú időre megnyugtatóan orvosolni tudják. Pénz pedig nem volt. Maradt a foltozás, amivel 12-ére végeztek, ekkor térhettek vissza a helyi buszok is az eredeti útvonalukra. Itt engedje meg az olvasó, hogy egy korabeli egri újságolvasó véleményét tolmácsoljam, mert magam is egyet értek vele. T.S. szerint nem kellene az illetékeseknek állandóan az egri pincerendszerre hivatkozni a Széchenyi utca esetében. Itt ugyanis nem az a hibás, hanem az 1984-es gázvezeték-építés után szakszerűtlenül betemetett munkaárok, a rossz minőségű munka. Ugyanis azóta szaporodtak meg ezen az útszakaszon az ilyen esetek. A pontszerű javítgatásokra pedig már így is milliókat kellett költeni. Inkább el kellett volna ismerni a hibát és egy egyszeri nagyobb ráfordítással orvosolni a bajt. Amíg ezt nem teszik meg, írta a vélemény formálója, addig bármikor lehet várni a következő esetet.

Említettem, hogy időnként a bliccelők kiszűrésére is nagyszabású jegyellenőrző akciókat indított a Volán, amikor az ellenőrök számát az állomány egyéb tagjaiból megnövelték. Az egri ellenőrök (hivatalosan: főkalauzok) 1988. tavaszán alapban nyolcan voltak. Áprilisban egy kicsit az ő életükbe is bepillanthattunk. Elmondták, hogy éves átlagban 28 ezer járatot ellenőriznek, és ebből átlag 2 300 pótdíjfizetések és 1 400 a csekkek postázásának száma. Havonta 194 órát kell ledolgozniuk, 740 helyi és 17 helyközi kocsit ellenőriznek. Havi 40 pótdíj az „elvárás” mindegyiküktől, különben megkérdezik, hogy dolgoztak-e egyáltalán. Ők azok a Volán-dolgozók, akiket a legkevésbé szeretnek. Ez persze inkább a bliccelőkre igaz. A fellépésük általában véve határozott, de udvarias. Azt is megemlítették, hogy bár sokan szidják őket, az éves szinten ellenük beadott panaszok közül csak 2-3 a jogos. Meséltek eseteket is. Sok potyázó mindent letagad, amikor elkapják. Pénzt, igazolványt, nevet. Olyan is volt, aki előre előkészítette a százast a pótdíjfizetéshez. Volt bliccelő, aki az ellenőrzéskor 15 jegyet vett elő, hogy válassza ki az ellenőr, melyik jó és amikor egyik sem bizonyult jónak, nevetve kifizette a pótdíjat, mondván, hogy neki ez a cirkusz megért egy százast. Egyszer egy főiskolás potyázó azzal vette át a csekket, hogy „jó lesz WC-papírnak.” Azonban nem mindig ilyen vicces a munkájuk. Egyiküket a 13-as buszon nemrég lefejelte egy bliccelő. Nem csoda, hogy este a Csebokszáriban nem szívesen szállnak le egy-egy elcsípett potyázóval, hogy behajtsák rajta a pótdíjat.

A bliccelők mellett egyébként rengeteg gondot okoztak a vandál rongálók is. Sokszor előkerült már, hogy a megállókból az összetört tartókból eltüntetik a kihelyezett menetrendeket, de gyakran a járművekben is kárt okoznak. Felhasított ülések mutatják tevékenységüket, ami tetemes kárt okoz a Volánnak, kényelmetlenséget a többi utasnak. Legutóbb pl. az 5-ös vonalon közlekedő BX 62-59 frsz-ú busz ülését hasították fel és tépték ki belőle a szivacsot. Ez a busz ekkor még alig volt fél éves. 2,2 millió Ft-ért vásárolta a Mátra Volán az egri helyi járat járműparkjának frissítésére 4 másik társával. A firkálás akkoriban még nem igazán volt divatban, az majd a következő évtized újdonsága lesz.

111. kép - A BX 62-59 megrongált ülése

Április 11-től megkezdődött a Kertész u. burkolatának felújítása a Szarvas tér és a Csákány u. között. Emiatt a gépjárműveket kisebb utcákba, míg az 5, M/5 jelzésű buszokat a Deák Ferenc u., Hadnagy u. útvonalra terelték. A helyi lap kétszer is lehozta ezt a hírt, de mégis reklamálták, hogy a buszvezetők miért nem mondták be a változást, hiszen nem mindenki olvasta az újságot.

Május 2-től a Vörösmarty u. és a Király u. (akkor: Bacsó B. u.) sarkán épülő 12 lakásos társasház építkezése miatt a Király u. zsákutca lett, ezért innen elterelték a 4-es járatot az Arany J. u. –Koháry u. nyomvonalra. A kimaradó 4.sz. Általános Iskola nevű megálló helyett az Arany J. u. elején jelöltek ki ideiglenes megállóhelyet. A terelés befejeztének határidejét előzetesen augusztus 31-ével jelölték meg, de az utasok örömére már július 20-tól visszaállhatott az eredeti útvonalára a 4-es.

Május végén ismét új menetrendet vezettek be. Az egri helyi járat esetében ez a 7-es jelzésűeknél hozott komolyabb változást. 29-től ezt a viszonylatot körjárattá alakították. Így a Vécsey-völgy végállomástól a Malom u. – DOMUS – Kossuth L. u. – Egészségház u. – Mekcsey u. – Vécsey-völgy útvonalon közlekedtek a buszok. Vagyis részben visszakerült a legelső útvonalára. Ez is jelzi, hogy a 7-essel egyszerűen nem tudtak mit kezdeni, nem találták az ideális útvonalát. Talán a mai napig ez Eger legtöbbet variált autóbusz viszonylata. Látni fogjuk, hogy ez a mostani verzió sem aratott osztatlan sikert.

De nem ez volt az egyetlen változás ezen a nyáron. Június 27-től az érintett üzemekkel és tanácstagokkal történt egyeztetés után némileg megváltoztatták a 4-es busz menetrendjét a reggeli órákban. 5-15 perccel toltak el egyes indulásokat, de olyan járat is volt, amit megszüntettek. Július 1-től pedig bevezették Egerben a napijegyet. Ezt 16 Ft-ért lehetett megvásárolni és a jelzett napon korlátlan számú utazásra jogosította a tulajdonosát a helyi járatokon. A Csebokszári és a Mezőgép végállomásokon, a vasútállomáson, a távolsági autóbusz-állomáson, a kempingben és a Volán Utazási Irodában lehetett megvásárolni. Július közepétől a Líceum udvarán nyári színházi előadások után a hazafelé igyekvő közönség részére lehetővé tették az utolsó járatok után a Mezőgéptől 0.10-kor a 12-es vonalán végighaladó, a menetrendben nem szereplő szolgálati járat igénybevételét.

Augusztus közepéig kellett csak várni, hogy ismét napirendre kerüljön a 7-es járat problémája. A legutóbbi változtatás után ugyanis számos panasz érkezett az illetékesekhez. Ezért úgy döntöttek, hogy ismét felülvizsgálják a járatot, de úgy, hogy figyelembe veszik az utasok véleményét is. Szeptember 10-ig bárki eljuttathatta a javaslatait a Mátra Volánhoz. Utasszámlálást is tervezetek, melynek az akkori vélemények szerint az is lehet a következménye, hogy a járat esetleg visszakerül a korábbi nyomvonalára. Augusztus végéig a következők történtek az ügyben nagyjából időrendben. Mindjárt a május 29-i változtatás után a Tetemvár utca és környékének lakói levelet küldtek a Volánnak, melyben leírták, hogy a körjárat mennyire hátrányos a környékük utasai számára, ugyanis így a visszautazásokhoz nem tudják igénybe venni a buszt. Velük ellentétben a Vécsey-völgyi és az Almagyar-dombi utasoknak semmiféle problémát nem jelent az új rendszer.

A körjárat Mekcsey utcai ágán lakóknak viszont nem sok előnyt nyújt a változás a korábbiakhoz képest, hiszen ők eddig is igénybe vehették az ott közlekedő helyközi járatokat. Több, mint 200 aláírás gyűlt össze a régi útvonal visszaállítása érdekében, de a kérelmet a Volán június közepén elutasította. Még abban a hónapban a kérelmezők újból levelet írtak a vállalathoz az intézkedés felülvizsgálata érdekében. Ekkor a Volán tartott egy utasszámlálást, ami után felkeresték személyesen is a kérelmezők képviselőjét. Ott elmondták neki, hogy az utasszámlálás adatai a kérelmezők érveit igazolták, így az ügyet átadják a városi tanácsnak. Eltelt egy hónap, majd július 25-én a tanácson megbeszélést tartottak az ügyben. Ezen nem született megegyezés, mert a Tetemvár utca környékét képviselő tanácstag sem állt egyértelműen a kérelmezők mellé. A hivatal véleménye ugyanis az volt, hogy meg kell várni szeptember végét, akkor kell egy újabb utasszámlálást végezni és csak azt figyelembe véve lehet döntést hozni. Ezután került sor a Tetemvár utca környékén a közvélemény-kutató lapok kiküldésére, amiket szeptember 10-ig vártak vissza. A megbeszélésről készült jegyzőkönyvet megkapták a kérelmezők is, ami után újabb levelet küldtek a Mátra Volán igazgatójának. Ezután a Volántól ismét személyesen keresték fel a kérelmezőket és elmondták, hogy a visszakapott véleménykutató lapok zöme a régi útvonal visszaállítását kér. Ennek ellenére mégis meg kell várni a szeptember végi utasszámlálás eredményeit. A kérelmezők érthetetlennek tartották az egészet, hiszen a rengeteg aláírás, az eddigi utasszámlálási adatok és a kitöltött kérdőívek is őket igazolták. Szeptember 9-én aztán újabb megbeszélést tartottak a 7-es ügyében. Itt a Volán képviselője újabb vizsgálatokra hivatkozva, az érintett körzetek tanácstagjai által is megerősítve továbbra is ragaszkodott a 7-es körjárati jellegéhez. Október elején aztán a helyi sajtóban a Mátra Volán forgalmi és kereskedelmi igazgatóhelyettese elég barátságtalan hangnemben rendre is utasította a kérelmezőket, mondván, hogy őket az indulataik vezérlik, amikor információ hiány következtében valótlanságokat állítanak a 7-essel és a vállalat üzletpolitikájával kapcsolatban. Hiába volt tehát a több hónapos huzavona, a 7-es körjárat maradt.

112. kép - Áruszállítás a sétálóutcában

Az ősz ezek után viszonylag csendesen telt, de november közepén egy olyan az egész országot érintő központi bejelentést tettek, aminek a helyi közlekedésben sokan csak ’89. elején vették észre a hatását. A kormányzat ugyanis beismerte, hogy az ország nem képes tovább finanszírozni a veszteséges vállalatokat. Bejelentették ezért a költségvetési támogatások leépítését. Ez azt jelentette, hogy a folyó évi 215 milliárd forintról a következő évre 82 milliárdra csökkentik a gazdálkodó szervezeteknek nyújtott költségvetési támogatások összegét. Ha figyelembe vesszük azt, hogy akkoriban a budapesti utasok a helyi közlekedéssel kapcsolatos ráfordítások 15, míg a vidéki városok lakosai ugyanennek a 25%-át fizették, belátható, hogy ez az intézkedés milyen súlyos problémákat eredményezhet jövőben. Ráadásul az volt a központi irányelv, hogy a támogatások csökkenését a vállalatok hatékonyságnövelő intézkedésekkel ellensúlyozzák, ne áremeléssel. Hamarosan látni fogjuk, hogy ez vágyálom volt. (Az utaszállítási ágazatban először egyébként a Főtaxinál és a Volán Taxi egyesülésnél lépték meg a tarifaemelést a kormányzati bejelentés hatására még ’88. november végén.)

Egerben talán az előbbieknek volt az előszele, hogy a mindenszentek körüli napokban a megnövekedett forgalom ellenére is csak annyi történt, hogy egy plusz autóbuszt készenlétben tartottak szükség esetére, de a menetrend szerinti kocsikon felül többletjáratokat ezúttal nem indítottak. Sőt bejelentették, hogy az ezüst- és aranyvasárnapi forgalom esetén is ugyanígy járnak el annyi különbséggel, hogy azokon a napokon 2 tartalék busz vár a szükség esetén történő bevetésre. Aztán a 12-es járatot e két vasárnapon 8.30 és 13.00 között mégis 10 percenként indították.

December 1-től viszont elindult a 13/A jelzésű új járat. Ez praktikusan egyébként csak annyit jelentett, hogy a Mezőgéptől reggel 6.35-kor és 7.15-kor, valamint a Csebokszári-lakótelepről délután 14.15-kor és 16.35-kor induló 13-as járatok a Hajdú-hegy érintésével közlekedtek. Ezek útvonala a következőképpen alakult: Mezőgép – Dohánygyár – Rózsa K. u. – Csokonai u. – Kisasszony u. – Ráckapu tér – Csebokszári-lakótelep. A módosított útvonalon érintették a Katonai kollégium, a Csokonai u. 33. tiszti lakóházak és a Kisasszony temető melletti megállókat. Gyakorlatilag tehát csak 2-2 járat némileg módosított útvonaláról volt szó ebben az esetben, így természetesen ezekre is a 13-as vonalbérlet vagy az összvonalas bérlet volt érvényes.

113. kép - Havas reggel Egerben busszal

Az év végi ünnepek esetében is érződött a spórolás szándéka. Bár december 24-én és 31-én a 10, 12-es járatokon továbbra is biztosították az óránkénti közlekedést éjszaka, a két ünnep közötti munkanapokon visszafogták a járatsűrűséget. Ezeken a napokon a  2, 3, 7, 11, 12, 13-as buszok munkanapi menetrend szerint jártak, de a 4, 5, 10, 14-esek végig munkaszüneti nap szerint, az M/5, 6, M/15-ösök pedig egyáltalán nem közlekedtek. Jöhetett a ’80-as évtized utolsó éve.

1989.

Január első hétvégéjén jelentős mennyiségű hó esett, amely szép fehér takaróval borította be a várost. Ez aztán szép nagy gondot okozott a közlekedésben. Szép számban kellett hómunkásokat alkalmazni a járdák, gyalogátkelők, buszmegállók megtisztítására. Ezzel egy időben – így még izgalmasabb lett a dolog – eltört egy vízcső a Barkóczy u-ban, amit emiatt le kellett zárni a Rózsa K. u. és a Csíky S. u. között. Ez persze az itt közlekedő buszok elterelésével járt. Erről azonban nem tájékoztatták igazán hatékonyan az utazóközönséget, így aztán hétfőn reggel bőven volt bosszúság és elkésés, amikor valaki a postánál szállt volna le, de a Vörösmarty u-ban találta magát. Jellemzően még a járművezetők sem mondták be a változást, így sok jókívánságot valószínűleg személyesen ők kaptak. A Vízmű kb. hétfő délutánban jelölte meg az utca helyreállítását és újranyitását. A Városi Tanács mélyépítő üzemétől viszont olyan információ látott napvilágot, hogy ők ehhez nem járulnak hozzá, mert a víz teljesen alámosta az utat, emiatt ott csak a teljes útbontás és helyreállítás után lehet újra közlekedni. Ez pedig leghamarabb a következő hétfőre készülhet el. Ehhez képest hétfő délután mégis feloldották a lezárást, a buszok visszatérhettek eredeti útvonalukra. Lehet, hogy ebben az esetben mégsem a Volán volt a ludas a megfelelő tájékoztatás elmaradása miatt.

A fehér hó után aztán jött a fekete leves az előző év novemberében bejelentett intézkedések folyományaként. A hónap második felében nyilvánosságra kerültek a február 1-től érvényes új, emelt közlekedési tarifák. Ezt hivatalosan a csökkenő állami támogatás mellett az üzemeltetési költségek emelkedésével magyarázták. E szerint a fenti időponttól egy helyi járati autóbusz vonaljegy Budapesten és vidéken egyaránt 6 Ft-ba, míg a villamos, trolibusz és metró vonaljegyek 5 Ft-ba kerültek. A havi bérletek ára Egerben a következőképpen alakult: Az egyvonalas bérletek új ára 120 Ft, az összvonalasé 180 Ft, míg a tanuló/nyugdíjas bérleteké 45 Ft lett. A negyedéves bérletek ára ugyanígy 246-ról 326 Ft-ra, 396-ról 496 Ft-ra illetve 96-ról 126 Ft-ra emelkedett. Az új tarifa bevezetésétől kezdve az egyenruhát viselő sorkatonák ingyen használhatták a helyi járatokat. Ez persze felvetette azt a problémát, hogy a hazalátogató katonák ruháit ki kell mosni, így célszerűbb lett volna ezt a kedvezményt az igazolványukhoz kötni. Az új árakról az utasok a sajtóból, az autóbuszokon és a jegyárusító helyeken kihelyezett hirdetményekből szerezhettek tudomást. Az új jegyeket már januárban lehetett kapni, míg a régi 4 Ft-os menetjegyek a hó végéig voltak érvényesek. Ezután a jegypénztárakban visszaváltották, illetve a különbözet kifizetésével újra cserélték őket. Technikai okok miatt a bérletjegyek még nem az új árakkal kerültek forgalomba, azokon egyelőre felülbélyegezték az emelt tarifát. A bliccelésért járó pótdíj összege is emelkedett. Az addigi 100 helyett 200 Ft lett.

114. kép - IK 260-as a Deák utcában a színházi kereszteződésnél

Kisebb botrány keletkezett abból, hogy a Mátra Volán pénzáraiban már január elején, tehát a hivatalos tarifaemelés előtt egy hónappal a negyedéves bérleteket az emelt áron kezdték árusítani. Az eset kipattanásakor az egri üzemegység igazgatója azzal védekezett, hogy erre a Mátra Volán vezetésétől kaptak utasítást. Azt is elmondta, hogy ha nem így jártak volna el, akkor később azt kérték volna számon rajtuk, hogy miért adták olcsóbban a bérleteket. A Mátra Volán igazgatója is reagált az esetre és leszögezte, hogy a munkatársai túlbuzgónak bizonyultak ebben a kérdésben és ő a tarifaemelés időpontjáig leállíttatta a negyedéves bérletek értékesítését.

Ugyanebben az időben ismét borzolta a kedélyeket a Mezőgép végállomás is. Itt nemrég elkészült a kifelé vezető oldalon az utolsó előtti megálló, hogy az itt dolgozóknak ne kelljen a végállomásra beforduló buszról leszállva átkelniük a forgalmas úton. Csakhogy ezután mindenkinek itt kellett leszállnia, így most azoknak kellett átkelni az úton, akik a végállomás oldalára mentek. Vagyis a buszok a négysávos utat keresztezve üresen fordultak be a végállomásra. Ez az intézkedés érthetően sok panaszra adott okot. A helyzet tarthatatlanságát érzékelte a Volán is, keresték is a megoldást. Ezt abban találták meg, hogy a forgalmat kinőtt végállomást ki kell bővíteni. Új indítóállásokat kell építeni, így azok előrébb, a Mezőgép bejáratához közelebb kerülnének, a jelenlegi kocsiállások pedig tárolóhellyé illetve leszállóhellyé alakulnának át. Erre egyébként már 1987-ben köttetett egy megállapodás a városi tanáccsal. Eszerint a Volán a költségek felének kifizetésével maga is beszállna a végállomás bővítésébe.

A kedélyek csillapítására alkalmasnak tűnt annak bejelentése, hogy ebben az évben 14 millió Ft értékben 6 db új csuklós buszt állítanak üzembe terv szerint az egri helyi közlekedésben. Ezt Pók Ferenc, a Mátra Volán műszaki igazgatóhelyettese február 1-én jelentette be (a dolog azonban csak 1990-ben realizálódott). Addig is a ’88-ban 10 millió Ft-ért beszerzett 3-3 szóló és csuklós busz maradt a legújabb jármű a helyi járaton. Ezek azonban csak 3-3 db selejtezett régebbi szóló és csuklós buszt pótoltak, tehát nem jelentettek állománybővülést. A bejelentés napján egyébként 39 db autóbusz teljesített szolgálatot Eger városában, közülük 35-re volt szükség a napi feladatok ellátáshoz. A maradék vagy kisebb javításokon, vagy tervszerű karbantartáson vett részt. Akkoriban egy városi Ikarus esetében 8-10 év használattal számoltak, hiszen ennyi idő alatt azok teljesen elhasználódnak a nagy igénybevétel miatt. Ez alatt kb. 400 000 km lefutása után egy felújítás is szükséges. Az év folyamán két ilyen buszfelújítást terveztek mintegy 3 millió Ft értékben. Azt is közölték, hogy bár már elérhetők korszerűbb Ikarus típusok is, de a Mátra Volán marad a jól bevált 200-as típuscsaládnál az új beszerzések esetében is. Bár a 400-as Ikarusok modernebbek és komfortosabbak, de a két típus ára közötti különbséget végső soron az utasokra kellene terhelni.

Az utasok számára is igyekeztek komfortosabbá tenni a buszokat. Bár az újabb évjáratú kocsikon a hátsó ajtónál már úgy alakították ki a kapaszkodókat, hogy könnyen lehessen fel- illetve leszállni babakocsival is, a régieken ez még nem így volt. Ezért az utóbbi időben a régi egri buszokon a hátsó ajtónál leszerelték a középen elhelyezett kapaszkodólírát, így segítve a kisgyerekesek busszal való közlekedését.

115. kép - A régi buszok jórészt a hatvani bontóba kerültek

Még ugyancsak február elején kérték a Volánt, hogy sűrítsék az 5-ös járatok közlekedését. Ezt azonban akkor azzal hárították el, hogy a május 28-i menetrend-váltásig erre biztosan nem kerülhet sor. A tarifaemelés hatására ugyanis arra számítottak, hogy csökkenni fog az utasok száma. Épp ezért utasszámlálást terveztek, és ha majd ez is igazolja az igényt, csak akkor lehet szó a sűrítésről – így a válasz.

A kellemetlen évkezdet után viszonylag eseménytelenül telt a tavasz az egri busz története szempontjából. Ebben az évben tartották az utolsó felszabadulás ünnepi és Lenin születésnapi ünnepségek miatti tereléseket áprilisban. (Egy évvel később ugyanebben az időszakban már egész más, mondhatni sokkal komolyabb és fontosabb esemény foglalkoztatta az országot.)

Ugyancsak sok gondot okoztak már az elmúlt években a buszok füstölő-kormoló motorjai. Ezt a Volán részéről az egri domborzati viszonyokhoz képest gyenge teljesítményükkel magyarázták. Azonban míg korábban csak 5 000 km-ként mérték a motorok helyes beállítását a legkorszerűbb diagnosztikai berendezéseikkel, addig ekkor már a sofőrök kérésére bármikor megcsinálták ezt a vizsgálatot. Ennek is köszönhetően az elmúlt két évben a Mátra Volánnak már nem kellett környezetvédelmi bírságot fizetnie. Áprilisban a Mátra Volán felvette a kapcsolatot az Agroinnovációs Közös Vállalattal és megrendelt 5 db általuk készített, és a televízióban is bemutatott füstszűrő berendezést, hogy azokat üzemi körülmények között is kipróbálhassák. Az autóbuszra szerelhető kísérleti változat első darabja júniusra készült el, s azt június 18-án szerelték fel a BV 34-51 frsz-ú helyi járati autóbuszra. A mérések igazolták a füstszűrő hatékonyságát, de volt vele gond is. Annyira megnövelte a csuklós busz zaját, hogy július 14-én végül leszerelték róla. A tapasztalatok dokumentálásával a dobot visszaküldték a gyártónak. A zaj csökkentésének megoldásával azonban ekkor már 10 db városi buszra tervezte felszerelni a Mátra Volán az új eszközt.

Ami viszont nyáron következett, arra valószínűleg sok olvasó felhördül, hogy: Már megint? Június 19-én ugyanis lezárták a Széchenyi utcát a Csiky S. u-tól a Tűzoltó térig. Ezúttal karbantartás miatt és a kitűzött céldátum július 3. volt, amikorra mindennel el kellett készülni. Addig viszont a 2, 5, M/5, 7, 11, 12, 14-es buszok (és persze minden egyéb jármű) számára jöhetett a jól bevált Rózsa K. u. – Vörösmarty u. – Kisasszony u. – Rákóczi úti terelőútvonal. Ezzel nagyjából egy időben – talán a menetrend-váltás után – a korábban panaszolt 5-ös vonalon egy 5/A jelzésű sűrítő járatot indítottak. Ez a busz azonban csak a DOMUS-áruháztól a Tihaméri malomig közlekedett. Ráadásul amolyan suttyomban indított járat volt, mert nem került bele a menetrendbe. Ezzel kapcsolatban július végén Gál András, a Mátra Volán forgalmi igazgatóhelyettese azt mondta, hogy azért nem jelezték eddig az 5/A-s buszok indulását, mert bizonytalan volt azt utasforgalma. Ezen azonban változtatni terveztek, mégpedig úgy, hogy augusztus 1-től feltüntetik a menetrendeken az 5/A-s járatot is. A busz utasforgalmát jelentős részben a Kertész u. végére telepített lengyel-piacra igyekvők adták, ezért egyelőre október közepéig tervezték közlekedtetni az új járatot a reggeli csúcsidő után 7.40 és 12.40 között. Úgy ítélték meg ugyanis, hogy a piac forgalma utána már nem igényli a plusz járatokat. És a történetnek itt nem volt vége. Ugyanis Kerecsendről - a Volán által is elismerten jogosan – panaszolták, hogy miért a helyi járatot bővítették, amikor a reggeli csúcsban inkább a falujuk és Eger között kellene újabb járatokat indítani. Ennek oka persze az volt, hogy az igényelt idősávban egyszerűen nem állt rendelkezésre szabad autóbusz. Az 5/A-s sűrítőt viszont pontosan a csúcs lefutása után felszabaduló kocsikkal tudták elindítani. Aztán addig-addig osztogatták a buszokat, hogy megszülethetett a végleges megoldás. Szeptember 4-től megszüntették az 5/A-s sűrítő járatot. Ám ezzel párhuzamosan 6.30 és 13.30 között munkanapokon 9 új járatpárt indítottak az 5-ös vonalán a Csebokszári-lakóteleptől az Agria Bútorgyárig. Ezzel az intézkedéssel sikerült orvosolni a Kertész utcaiak régi panaszait a ritka közlekedéssel kapcsolatban és a lengyel-piac utasforgalmát is megoldották. Emellett ugyanezen időponttól a Kertész utcába terelték az Andornaktálya és az Ostoros felől érkező helyközi járatokat is, amiken a városhatáron belül ekkortól elfogadták az 5-ös helyi járatra érvényes bérleteket, tehát még ezeket is lehetett használni a város ezen részében helyi utazásra. (Hogy Kerecsenddel mi lett ezután, bevallom nem néztem utána.)

116. kép - Besegítettek a helyközi járatok is

Szeptember 12-én a Mindszenty G. u-ban kezdtek közműépítéshez. Emiatt a jelzett időponttól részlegesen lezárták az utcát, s a Hajdúhegy felé tartó 3, 4-es buszokat a Petőfi u. és a Garay u. közötti szakaszon a Hajdúhegy u-ba terelték. A munkálatokkal itt december közepére végeztek, akkor visszaállt az eredeti forgalmi rend. Október 9-től 29-ig a Kertész u. egy szakaszát zárták le, innen a helyközi járatok mellett az 5-ös buszokat is elterelték. Így kimaradt a Kertész u. 70, a Szarvas téri és a főiskolai megálló. Ezek helyett a Szuperettnél és a Színháznál álltak meg a buszok.

Sokat szidták az év folyamán a 12-es járatot is. A fő panasz az volt, hogy a menetrendben vannak olyan időszakok, amikor az 4-6 perces követést ír elő. Ezzel szemben gyakori volt, hogy abban az idősávban is 10 vagy akár 20 percet is várni kellett a 12-esre. Jogosan hányták a Volán szemére, hogy miért készít olyan menetrendet, amit aztán különböző okok miatt, legfőképpen a járművek elégtelen száma miatt nem képes betartani. Ez különösen fontos volt, hiszen családok életébe szólt bele az, hogy mikor kell a buszhoz elindulni, s ha nincs mihez igazodni akkor jöttek a munkahelyről vagy iskolából késések kellemetlenségei. Nyáron is, de ősszel különösen bosszantó volt ez a jelenség. A helyi sajtó is próbálta valamiféle megoldás felé terelni a Volánt.

117. kép - Eger térképe 1989-ből

December végére már csak az ünnepi menetrend maradt. Ezt hasonlóan oldották meg, mint az előző évben. Az ünnepnapokon a járatok munkaszünet szerint, a köztes napokon a 2, 3, 7, 11, 12, 13-as munkanap, a többi szabadnap szerint ritkábban közlekedett. A műszakszállító járatok ezeken a napokon egyáltalán nem jártak.

Az elmúlt évtized rengeteg változást, fejlődést hozott az egri helyi járat életében. Maradtak és keletkeztek is megoldatlan problémák, de sok vonatkozásban látszott az előre lépés is. A hálózatot is igyekeztek a város fejlődéséhez és az igények alakulásához igazítani. Új viszonylatok indultak, amelyek addig ellátatlan területeket kapcsoltak be a város buszhálózatába. Persze nem mindig sikerrel. A város úthálózatából adódó kényszerű viszonylatvezetés meglehetősen zavarérzékeny volt. A sorozatos problémák, építkezések miatt így egyes terelőútvonalak egész jól bejáródtak. A ’80-as években sikerült megszabadulni az egyre nagyobb terhet jelentő szovjet gyártmányú jegyautomatáktól, melyet felválthatott az elővételi lyukasztásos jegykezelés.  A jegyek azonban sajnos nem csak ebben a tekintetben kerültek az évtized második felében a fókuszba, hanem a már említett romló gazdasági helyzet miatt is. Megkezdődött ugyanis a hosszú ideje állandó tarifa folyamatos emelése is. Előre mutató volt, hogy az évtized közepére homogénné vált a helyi járat járműparkja, miután kikerültek az állományból a még a ’70-es években beszerzett csehszlovák gyártmányú autóbuszok. Ezután kizárólag az IK 260 szóló és IK 280 csuklós autóbuszok közlekedtek a városban. A romló gazdasági helyzet és az átalakult finanszírozási rendszer miatt azonban sosem állt rendelkezésre elegendő jármű. Így az is előfordult – és ez nem volt egyedi jelenség a Volánoknál -, hogy használt autóbuszok beszerzésével igyekeztek mérsékelni a főleg csúcsidőben jelentkező járműhiányt. 1989. végén 39 db busz (12 szóló és 27 csuklós) alkotta az egri városi autóbusz-állományt.

A ’80-as évek egészét tekintve pedig 57 kocsi dolgozott Eger városában, ezt táblázatosan itt töltheti le.

A történet a '90-es években már egy átalakult világban folytatódott.

Bajsz Gábor - 2020. június 17.