Ikarus 405.05 | LZZ-332

A két példány közül egyelőre csak az egyik szerzett sikeres műszaki vizsgát, a másik még felkészítés alatt áll. Ez a jármű is a Kelenföldi gárda kezeit dicséri, de mégis úgy gondoltam, annyira nagy volumenű modernizáláson ment át, hogy külön bejegyzést érdemel.

Egy kis előtörténet...

Az 1994-es Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat által finanszírozott Ikarus 405-ös beszerzés keretében két darab, hosszított kivitelű, a második ajtónál alacsony padlós Ikarus 405.05 is beszerzésre került. Ezek rendszám szerint DUH-598, DUH-599 voltak, egészen 2010-ig. Ekkor ugyanis annyira elöregedtek, hogy a cég négy darab, speciálisan átalakított Renault Master-t szerzett be a mozgássérültek szállítására. A két hosszú midit leállították, sorsuk sokáig kérdéses volt. Végül 2012-ben a cégvezetés is rábólintott, hogy megfelelően átalakítva normál, menetrend szerinti utasforgalomba helyezzék vissza őket, lévén elég kevés alacsony padlós midi autóbusza van a cégnek (saját tulajdonú nulla darab ezeken kívül).

Idén márciusra műszakilag teljesen elkészült az első darab (egykori DUH-599-ből), de a hosszas engedélyeztetések miatt csak tegnap délután „merészkedett” először utasforgalomba, a 27-es járaton. Az LZZ-332-es rendszámot kapta.

A külső megjelenése

Az előzetesen „elhintett” információk alapján úgy nézett ki, hogy Molitus S91-es homlokfallal készül. Ehhez képest jelentős meglepetés érte a buszrajongókat, amikor az első lesifotó kikerült róla, ugyanis a Volvo 7700-as széria lámpafészkeit kapta meg a jármű. Szépen „bedolgozták” a homlokfalba, de valahogy mégis ormótlanul hat ezen a buszon az igencsak méretes lámpafészek.

A hátfal ennél sokkal konszolidáltabbra sikerült, egyszerű körlámpák kerültek elhelyezésre két oldalon, egymás alatt.

Természetesen égkék (RAL5015) fényezést kapott, valamint fekete optikai „tuningot” az ablakok fölé. Az ajtókat az arculathoz – és a sötétített üvegezéshez illően – feketére fényezték, sajnos még foltokban látszik alatta az előző, zöld fényezés is. BUSE kijelzőket kapott előre, oldalra és a hátfalra, ezek narancssárga LED-es kivitelűek.

Műszaki rész

Az erőforrás Cummins ISB4.5-ös típusra lett cserélve, mely az EURO III-as emissziós normát teljesíti. A teljesítménye 136 kW, maximális fordulatszáma 2 500 1/min, legnagyobb nyomatéka 550 Nm, melyet 1700-as fordulatszámnál képes leadni.

A nyomatékváltó maradt a Voith Midimat BRA 12.5, mely egy generálozás után került vissza. A klímaberendezés ThermoKing gyártmányú, X700 típusú. Ez egy 21 kW-os hűtőteljesítményű, R134a hűtőközeggel üzemelő klíma.

A futóművek maradtak a már jól bevált – de nem túlzottan modern – Rába gyártmányú, merevhidas, kombinált lap- és légrugós kivitelűek.

Az ajtók szintén nem módosultak: az első ajtó befelé nyíló, kétszárnyú bolygóajtó, míg a hátsó kétszárnyú, kifelé nyíló lengőajtó, sűrített levegővel üzemeltetve.

A jármű üzeme

A 191-es járat jelentős része hegymenet, így ez a vonal megfelelően képes tükrözni a jármű teljesítményét. Csak egy rövid szakaszon halad (mondhatni) sík terepen, ez mindössze két megálló. Örültem is, hogy erre a vonalra osztották be.

A motor csendesebb járású, mint rövidebb társaié. Ellenben már most hevesen rázza a karosszériát alapjáraton. A váltó pedig olykor csúnyán, rántva vált fokozatot. Az utastérben nem csörög-zörög semmi, az ajtók jól működtek utam során, a sebességük is kielégítő volt. A klímaberendezés nagyon kellemesen lehűtötte az utasteret, nagy közegszállítással dolgozott, amikor felszálltam, de hegymenetben ez kissé csökkent a megnövekedett hajtónyomaték-igény miatt.

A hátsó részben úthibákon az elavult futómű sajnos elég nagyokat dobott az utasokon, mintha csak laprugós lenne tisztán. Ezenfelül a lengőkarok (szilentek) már zörögtek sajnos.

Az utastér

Az első ajtón egy lépcsőfokon keresztül juthatunk be az utastérbe. Kellemes megjelenésű lett, a kábelcsatornákat takaró elemeket bézs színű műbőrrel vonták be, mely sokat dob a beltéren. A székek a 400-as szériában megszokott IMAG Halas gyártmányúak, újrahuzatolva, a BKK által előírt típusú szövethuzatot kapták. BUSE kijelző tájékoztat az utastérben (is) a megállókról és az átszállási lehetőségekről. Tovább haladva befelé a második ajtó vonalában egy kis lépcsőfokkal oldották meg, hogy szuper alacsony padlós lehessen a busz, ebben könnyű megbotlani sajnos.

Az üléseket két sorosra variálták a második ajtó utáni részben, ez viszont nagy terhelésű vonalakra (a szűk folyosó miatt) nem ideális. A korlátok is égszínkék festést kaptak. Azért írok festést, mert egy-két helyen – elég trehány módon – látszódik az ecsetvonás még.

Nagyon-nagyon rossz látvány volt még, hogy az utastérben elhelyezett tájékoztató matricák közül mindegyik már félig felkunkorodva állt. Ez viszont a BKK rossz kivitelezésű matricáit minősíti.

Az összeszerelés minőségét tekintve én 8-as osztályzatot adok a 10-ből az utastérre. Az indoklásomat a galériában szemléltetem néhány képpel. de szóban összefoglalva ismert a mondás is, hogy „Az ördög a részletekben rejlik.” Nos, itt néhány sarokban (illetve kevésbé szem előtt lévő helyen) bizony csúnya, elhamarkodott megoldásokat találni. 

Amint már írtam, a modernizálás keretében klímaberendezést kapott, melynek kondenzátor egysége a tetőn helyezkedik el. Ám a téli hidegekre is gondoltak: az utastérben négy darab, ülés alá szerelt fűtő-egységet is felszereltek, a gyári, lemezes radiátorok helyett. Így a fűtőrendszerre átkötött hűtővíz keringtetés e típuson nem kivitelezhető, melyet sajnos gyakran megcsinálnak, hogy az adott jármű ne essen ki a forgalomból. 

Konklúzió

Nagyon várom a második példányt, illetve az üzemeltetéssel kapcsolatos tapasztalatokat. Mivel sajnos csak két darab van, ezért a projekt folytatása nem valószínű, de ideig-óráig enyhíti a fennálló kritikus midibusz állapotokat. 

Szubjektíven pedig: több odafigyelés a részletekre, és ezt a Volvo-lámpafészket talán nem kellene erőltetni. Csak azért, hogy ne tűnjön egyből a "régi Ikarus-nak", még nem kell a Volvókon használt (Hella) fényszórókat használni. Ha pedig ragaszkodnak az egyediség kiemeléséhez, akkor kapjon facelift 400-as homlokfalat.

Frissítés [2016.06.26.]: 2016. áprilisában-májusában a buszt megtoldották még egy félméterrel, hogy az újdonsült automataváltó beférjen a helyére - a Voith Midimat BRA 12.5 nem kifejezetten vált be azóta sem ugyanis. Ezenfelül megkapta a második darabon megismert hátsó lámpatesteket.