- bajszgabor
Az első szegedi csuklós autóbusz
A ’60-as évek elején Szegeden a helyi autóbusz forgalmat a Szegedi Közlekedési Vállalat autóbuszai bonyolították le. A hálózat a közúti vasút által fel nem tárt városrészeket és a külvárosokat szolgálta ki, kötötte össze a városközponttal. 1962-ban már 8 viszonylaton közlekedtek a kék-ezüst buszok, de sajnos csak csekély számban, s emiatt ritka menetrenddel. A maximális állomány 19-db-ot tett ki, ami egy százezres városban nagyon messze volt a felmerülő igényektől. Ennek a kevés járműnek is a zöme kisméretű IK 30 és IK 31 típusú volt, néhány IK 60 és IK 620 mellett. Égetően szükség volt tehát több és nagyobb járművekre a forgalom megfelelő színvonalú lebonyolításához.
1. kép: Az annakúti központi autóbusz megállóhely (Terhes)
A férőhely növelésének egyik módja az ekkoriban teret nyerő csuklósítás volt. Az SzKV 1962. januárjában kezdeményezte is ilyen jármű beszerzését a városi tanácsnál, melynek elnöke felvette a kapcsolatot a fővárosi tanács VB elnökével. Az ő közbenjárásukra a Fővárosi Autóbuszüzem „védnökséget vállalt” az SzKV felett és ígéretet tett arra, hogy még az évben felújít és átad Szeged részére 4 db IK 30-ast és épít az SzKV számára egy FAÜ-csuklós autóbuszt. Az SzKV ez utóbbi célra oda is adta a GA 37-59 frsz-ú IK 60 típusú autóbuszát. A FAÜ-nél vállalták, hogy a kocsi csuklósításával elkészülnek a Szegedi Szabadtéri Játékok kezdete előtt, hogy addigra már Szegeden lehessen a csuklós busz.
Az SzKV vezetői ekkor úgy határoztak, hogy eztán minden évben beszereznek legalább egy csuklós autóbuszt. Ugyancsak eldöntötték már januárban, hogy az első csuklós busz a nagy forgalmú 5-ös járaton (Annakút – Szőreg) fog közlekedni, mert ennek az útvonalát a szőregi tanács társadalmi munkával rendbe hozatta.
A csuklós autóbusz beszerzése persze nem volt egyedülálló elképzelés, jól beleillett a többi vidéki város közlekedésfejlesztési terveinek sorába. Hiszen ugyanebben az évben Pécsett két hasonló jármű üzembe állítását tervezték. Sőt ugyanennek a törekvésnek az eredménye a csuklós villamos megjelenése is ugyancsak 1962-ben Miskolcon, Debrecenben és Szegeden is.
Májusban már arról értesítették az utazóközönséget, hogy a busz építése a terv szerint folyik és meg is fog érkezni a tervezett időben. Újra megerősítették azt az elképzelést, hogy ettől kezdve minden évben érkezik 1-1 új csuklós autóbusz a városba 2-2 csuklós villamos társaságában. Ekkor már az 1963-ra tervezett csuklós busz helyét is megtalálták, mégpedig a 7-es (Annanút – Petőfitelep) vonalon. Úgy képzelték ekkor az SzKV-nál, hogy az érkező új járművek majd mindig a legforgalmasabb viszonylatokra kerülnek.
Július elején már úgy számoltak, hogy 20-án forgalomba szeretnék adni a csuklós buszt a szőregi vonalra. Ám nem kizárólag a nagy forgalom indokolta, hogy a jármű erre a vonalra kerüljön, hanem a helyigénye is. Nevezetesen az, hogy ennek a kocsinak a megforduláshoz nagyobb helyre volt szüksége, mint kisebb társainak. Ekkora hely pedig abban az időben csak a szőregi vonal külső végállomásán volt.
2. kép: Az első szegedi csuklós busz a telephelyen (Terhes)
3. kép: A csuklós utastere az ülőkalauz pultjával (szkt.hu)
Július végén végre megérkezett Szeged város első csuklós busza. A rendszáma maradt a vontatórész eredeti rendszáma: GA 37-59. Augusztus 2-től forgalomba is állították, igaz, kissé eltérően a korábbi elképzelésektől. Még nem közlekedett egész nap, hanem úgynevezett kisegítő járatként üzemelt. Először a hajnali járattal kiment Szőregre, hazavitte az éjszaka dolgozókat, majd az 5:30-assal visszajött a városba és behozta a reggel korán kezdőket. Ezután a déli órákban a 3-as vonalon (Annakút – Lemezgyár … Halgazdaság) vonalon fordult a belváros és a falemezgyár között, s vitte oda a délutáni műszakba indulókat és hozta vissza a délelőtti műszakosokat. Már ezzel a nem egész napos üzemmel is javította azonban a szegedi buszközlekedést. A vállalatnál ekkor őszre tervezték, hogy állandó kocsiként beálljon a csuklós a szőregi vonalra, ha elkészül a fordulóhely kiépítése. A busznak ugyanis egy 30 m átmérőjű körre volt szüksége a megforduláshoz.
4. kép: GA 37-59 a központi autóbusz megállóban (DM 1962.08.03.)
November legvége volt, amikor a téli menetrend bevezetésével egy időben végre bejelentették, hogy elkészült a megfelelő méretű szőregi buszforduló, így a csuklós buszt állandósítani lehet az 5-ös vonalon. Az új menetrend szerint az Annakúttól minden félkor induló 5-ös járatot a csuklós autóbusz teljesített. Úgy tűnt, buszunk végre megtalálta állandó helyét.
Aztán másfél héttel ezután „robban a bomba”. December 11-én a városi tanács VB elnöke megállapodott a KPM-mel, hogy a tanács a fenntartás és a fejlesztés nehézségeire hivatkozva (csuklós)buszostól-személyzetestől megszabadul az SzKV autóbuszüzemétől és átadja azt a szegedi 42. sz. AKÖV-nek. A csuklós „életében” ez egyelőre csak annyi változást jelentett, hogy az oldalára az SzKV helyett a MÁVAUT felirat került, de néhány évig még továbbra is az 5-ös vonalon közlekedett. Aztán 1966. decemberében Pécsre került az ottani AKÖV állományába. Pécsett 1972-ban a Tr5-ös hátsórészét IK 60-as hátsórészre cserélték és ezután még néhány évig rótta a baranyai megyeszékhely útjait. Végül 1975-ban selejtezték.
5. kép: A csuklós már MÁVAUT cégjelzéssel a Széchenyi téren Szőregre menet (www.facebook.com/szegeditomegkozlekedes)
A kocsi nagy utat járt be. Valószínűleg lengyel exportra szánták, aztán mégis itthon maradt. Erről tanúskodik, hogy Szegedre piros fényezéssel került. Pályafutása alatt – ha úgy tetszik három testtel – két várost, három vállalatot és sok-sok embert szolgált becsülettel.
Bajsz Gábor – 2018.03.29.
Források:
szkt.hu
Terhes Sándor: Omnibusztól trolibuszig – Szeged, 1979.