Csepel-Union City Bus

A ’80-as évek végén, ’90-es évek elején Kuvait jelentős mennyiségben vásárolt Ikarus 260-asokat. Azonban idővel változtak a kívánalmaik az autóbuszok kapcsán, így például alacsonyabb padlószintet, valamint négy utasajtót szerettek volna szóló járműre. Ezen kritériumokat az Ikarusnál nem tudták teljesíteni, így a MOGÜRT-ön keresztül képbe került a Csepel Autógyár.

Előzetesen 500 darab autóbuszt vásárolt volna a kuvaiti megrendelő, mely később 300 darabra módosult. A gyár szűkös kapacitásai miatt ezt 3 x 100 darabos bontásban szerették volna legyártani, azonban ilyen megoldásba a megrendelő nem ment bele. Így az előszerződést felbontották, noha az első próbakocsi már elkészült 1992-ben.

A jármű alapja a 844.16-os alváz, melyet a Csepel Autógyár készített. Mivel a cég karosszálásban nem járt élen, ezért elsőként az Ikarus Egyedit keresték meg részleges kiszerelési megállapodás kapcsán, azonban ott nem mentek bele az együttműködésbe/közös gyártásba. Ezután került képbe a kiskunfélegyházi Auto-Union Autójavító Kft. Itt készült el az egyetlen példány, de a sorozatgyártásra nem lettek volna adottak a feltételek.

Műszaki adatok

Motor: Cummins 6CTA 8.3 (négyütemű, vízhűtéses, turbótöltött dízelmotor), 176 kW/238 LE
Sebességváltó: ZF 4HP 500 automata
Kormányzás: Csepel Bendix C 500.30
Mellső futómű: Rába MVG 832.37
Hátsó futómű: Rába MVG 009.40
Fékrendszer: kétkörös légfékrendszer, Bosch 4S/4K ABS-sel
Szállítható utasok száma: 100 fő

Az autóbuszt a BNV-n kiállították, így a hazai buszos körök is megismerhették és megtekinthették közelről. Be is került a hazai keringésbe, néhány volántársaságnál „turnézott” az elkészültét követő hónapokban: megfordult Gyöngyösön, Szegeden, Debrecenben és Egerben.

Megjelenésében a 415.04-esre emlékeztet több pontján (az utasterét nézve főleg), azonban számos apróságban már modernebb volt az ekkor még csak nullszériában létező 415-ösnél: Bosch ABS rendszerrel és elektronikus szintszabályzással is felszerelték, valamint ragasztott üvegezéssel készült. További érdekesség a karosszéria oldalain alul végigfutó, hosszanti műanyagelem, mely a gyakori („horzsolásos”) sérülések könnyebb javítására szolgált.

Kiállítva a BNV-n.

Ez a '92-es újságcikk végül tévedett: a BKV-nál nem járt az autóbusz. Forrás.

A busz további életéről keveset tudni, a teszteket követően visszakerült Kiskunfélegyházára, ahol 1996 körül elbontották.

 A fényképek és az információk Varga Antal főkonstruktőr archívumából származnak.