Hágai Közlekedési Múzeum | HOVM

Hága a holland villamosozás úttörője. Az első lóvasút megindításában angol befektetők egy csoportja (Dutch Tramway Company) látott fantáziát, így 1864-ben indult el a városban (Hága és Scheveningen között, utóbbi ma már közigazgatásilag Hága része). Nem aratott osztatlan sikert a technikai problémák és fennakadások miatt, 1873-ban egy belga társaság vállalkozott a feladatra konkurenciaként: 130 kocsival és háromszáz lóval hét viszonylaton indítottak járatokat – a társaság a Haagsche Tramweg Maatschappij néven vált ismertté, mely a napjainkban szolgáltató HTM jogelődjének számít.

Az igazi versengés a tengerpart (Scheveningen) kiszolgálását illetően indult be: gőzvontatású kocsikat indított a DTC, melyre a HTM 1890-ben az akkumulátoros villamoskocsival reagált. A járművel temérdek elektronikai gond volt, és gyakran lemerültek az akkumulátorai menetközben, ezért öt évvel később a megbízhatatlansága miatt a felsővezetékes üzem mellett döntöttek. 1904-ben indult el útjára az első, ilyen járat a 9-es viszonylaton, mely azóta is változatlan jelzéssel – de meghosszabbított vonalon – közlekedik. Három évre rá az összes vonal fölé kihúzták a vezetéket, és a korábban ló vontatta kocsikat villamoshajtással szerelték fel, a következő években pedig beszereztek 148 új járművet. A világháborút követően a HTM elsőként indított az országban helyközi villamost (ma: tram-train-t): 1924-ben (felsővezetékes üzemmel) indult meg a közlekedés Delft irányába, egy évvel később pedig Wassenaarba és Leidenbe.

Majd' mindegyik időszakből lehet egy-egy megőrzött villamost megnézni a múzeumban, mely manapság is ezek fenntartó telephelye, olyanok mellett, mint a városnéző villamosok, a party villamos, és a mérővillamos.

A múzeum kapujából a látkép. Áprilistól októberig vasárnap délután van nyitva, ilyenkor kiállnak a villamosok egy részével "napozni" az udvarra.

Síntemperálás vagy kenés (?). Csobogó hangra lettem figyelmes, csak sokáig a vizet nem láttam sehol eredezni.

A Werkspoor (holland gép- és vasúti járműgyár) által 1905-ben gyártott motorkocsi. 1930-ban teljesen újraépítették, majd 1972-ig volt még forgalomban. Az utóbbi állapotában restaurálták.

Nem csak élőben, de modellt is állt: jellemző hágai dioráma a 36-os kocsival.

1929-es belga (La Brugeoise) gyártmányú motorkocsi, mely a második sorozat volt a típusból...

...ugyanis két évvel korábban szerezték be a 801-810-eseket. A két széria között az eltérés 38 centiméter a kocsihosszban az elsők javára.

Három is van a múzeum állományában a típusból, a 819-es a korabeli reklámok jó fotótéma.

A '10-es és 20-as évek villamosai.

Werkspoor-nál készült 164-es, avagy "alacsonytetős". A Binnenhof alacsony és szűkös kapuit keresztező 3-as és 4-es viszonylaton futottak 1908-1949 között, innen a beceneve.

A Delftbe közlekedi helyközi villamos és pótkocsija, ferdített becenevén "külvonali". Linke Hofmann Lauchhammer gyárban építették 1923-ban Kölnben. 1200 V-ról üzemeltek, így városban (ahol 600 V-os hálózatot építettek ki) csak "félvillannyal" tudtak haladni.

Ugyancsak 1923-as gyártású, de a brémai Nordwaggon-nál benzinmotorral (!) épült helyi munkagép. 1969-ben dízelmotort kapott, s ezzel egészen 1982-ig szolgálta a hálózat fenntartási munkálatait.

Egy '80-as évekbeli jegyautomata, körülötte járművekre és megállókba elhelyezett jegykezelők. "Ha lehet, pontos összeget dobjon be, váltópénz nem mindig van."

Alapvetően buszos az oldal, mitöbb, a múzeum neve is "közlekedési", nem "villamos", de néhány fotón felül ennyi buszos tartalmat találtam a múzeumban. "Olcsó, biztonságos, közelben van és...nincs gond a parkolással!" '80-as évekbeli talajragasz önreklám.