Ikarus 266-osok a Tisza Volánnál
Frissítve: 2020. nov. 15.
Néhány napja egy hihetetlenül jó cikket olvastam a Körös Volán egykori IK 266-os autóbuszairól:
Ezután a kiváló írás után kaptam kedvet a hajdani Tisza Volán valaha volt IK 266-os állományának rövid bemutatáshoz. Én azonban az adatok és számok segítségével egy kicsit más oldalról közelítettem a kérdéshez. Következzék tehát néhány érdekes adat a Tisza Volán falujáróiról.
Felütésképpen: IK 266-osok a szegedi Mars téri buszpályaudvaron . (Kép forrása itt)
A 10.sz. Volánnál először 1973 márciusában jelent meg bemutató céllal egy IK 266 típusú autóbusz.
Az első IK 266-os Csongrád megyében, egy gyári bemutató példány volt. (DM 1973. március 3.)
Aztán az első sorozat két évvel későbbi, 1975-ös érkezésétől kezdve 31 évig, egészen 2006-ig jelen volt a típus a cég állományában és Csongrád megye közlekedésében. 12 éven keresztül folyt a típus beszerzése. Az utolsó kontingens 1987-ben érkezett. A vállalat 266-osainak száma 1981-1993. között 100 felett volt. A vállalat állományában az említett 31 év alatt összesen 192 db kocsi fordult meg ebből a típusból.
Álljon itt egy táblázat, amely bemutatja az egyes években beszerzett illetve selejtezett mennyiséget az év végi záró állományokkal.
A vizuálisabbak számára ugyanez oszlopdiagram formájában:
1982-ig folyamatosan növekedett az állomány. Ekkorra sikerült kiváltani velük a régebbi, IK 66-osokat a mindennapi forgalomból. Több Volán vállalat szerzett be a típus városi változatából is, de a 10. sz. Volán illetve később Tisza Volán ilyen 266-osokat nem üzemeltetett. Valamennyi beszerzett kocsi a 266.25 altípusba tartozott.
IK 266-osok Makón a Csanád vezér téren, a 70-es évek közepén (Kép forrása itt)
A típus selejtezése 1983-ban kezdődött. A következő két évben azonban még több új példányt szereztek be a típusból, mint amennyit kivontak, így az 1983-as minimális csökkenés után újra emelkedett a darabszámuk. Majd 1985. után lassú fogyásnak indult az állomány. A típus kivonásának folyamata hosszan elhúzódott. 1992-ig hullámzóan, de nagy vonalakban egyre csökkenő mennyiségben selejtezték a tiszás 266-osokat, s a dolog 1993-ban meg is állt. Ekkor, mit említettem, még 100 feletti (106) volt a darabszám. Aztán 1994-ben újra elkezdődött a 266-osok leállítása, de nagyobb lendületet igazán 1998-tól vett. Az első etap lassulásának oka lehetett, hogy bár 1988-tól megkezdődött a váltótípusok, az IK 260.39 majd IK 260.32 beszerzése, de ez a szegedi székhelyű közlekedési vállalatnál nem jelentett nagy darabszámot (17 db). Annyira nem, hogy 1990-ben – használtan – még az SzKV típusazonos buszait is átvették, összesen 4 db-ot.
Egy szegedi sárga, fehér lökhárítóval (DM 1994. január 6.)
Egy másik, sárga lökhárítóval … az árokban (DM 1995. november 7.)
És egy kisteleki kék-fehér 266-os. A legkisebb üzemegységnek is jutott belőlük. (DM 1997. április 16.)
Aztán a ’90-esévek közepén megérkeztek az IK 256.44 majd a 256.42-es típusú járművek, illetve a helyközi IK 415-ösök és néhány (4 db), az egykori NDK területéről reimportált, használt IK 260.02-es is. (Ez utóbbiak eredetileg 3 ajtóval rendelkeztek, így nem meglepő módon közülük 3 a szegedi helyi forgalomban kezdte a Tisza Volánnál.) Mindezek után az évtized végén és az új évezred elején a C56 típusú kocsik, utána MAN-ek, használt Volvo-Carrus-ok (bár ezek talán inkább 280-asok helyett) és új Alfa Regio-k érkeztek. Ezek jó része IK 266-osokat váltott. Az alábbi diagram az IK 266-osok beszerzési és selejtezési folyamatát szemlélteti:
A típus külső-belső jellemzői/tulajdonságai az érdeklődők előtt meglehetősen közismertek, illetve a fent jelzett ötletadó cikk jól le is írja ezeket. Így én egyrészt nem szeretnék ismétlésekbe bocsátkozni, másrészt műszakilag mások nálam sokkal többet és jobban tudnak írni e tekintetben a típusról, ezért a részletekbe nem is mennék bele. A külsőről azért egy keveset mégis kell szólnom. A 266-osok eleinte még a MÁVAUT-fényezéssel, majd a Volán-sárga külsővel érkeztek. Az eredetileg még szürkéket is folyamatosan átfényezték sárgára.
Egy sárga gépezet Csongrádról (Kép forrása itt)
Aztán a ’90-es évek elején megjelent a Tisza Volán új kék-fehér városi és elővárosi színkombinációja. Az évtized végén még meglevő IK 266-osok is kék-fehérbe öltöztek. Így az utolsó időszakban a 266-osok is viselték az új színeket, a típus ezzel a fényezéssel köszönt el a csongrádi utaktól. Ezzel kapcsolatban annyit még érdemes megemlíteni, hogy néhány átfényezett kocsi eltért az alap fehér-kék-fehér mintától. Volt, amelynek a homlokfala (és esetleg a háta is) teljesen fehér maradt. Ilyen fehér elejű előfordult úgy is, hogy az alapban fehér lökhárítók lettek kékre fújva. És ha már a homlokfalat említettem, valamiért sok kék-fehérre átfényezett tiszás 266-oson nem volt elül cégjelzés.
A ’90-es és 2000-es évek kék-fehér “ruhája” cégjelzéssel egy makói kocsin. (Kép forrása itt)
Az 1982-ig még fekete alapon fehér feliratos rendszámmal (GC és GF betűtartományokból) beszerzett 142 kocsi közül valamennyi megélte az abban az évben végbement átrendszámozást. Ekkor a beszerzés sorrendjének megfelelően ezek a kocsik a BV 01-95 … 03-36 rendszámtartományba kerültek. Az 1990. utáni új rendszámrendszerbe legöregebbként 2 db 1978-as évjáratú IK 266-os került be (GF 17-44 >> BV 02-46 >> BSG-235 és GF 19-74 >> BV 02-57 >> CJN-439). Az 1979-es évjárattól a buszok többsége szintén megkapta 1990. után az új rendszámot, azonban az első olyan évjárat, amelynek az összes kocsijára igaz az előbbi állításom, az az 1983-as volt. Néhány 266-os 1990. után több rendszámot is használt a Volán állományán belül, mások az utóéletükben kaptak további rendszámokat. E tekintetben a cégen belüli rekorder egy 1984-es kocsi volt, amely 4 rendszámot „fogyasztott el”(BX 39-00 >> ABU-331 >> BHJ-556 >> GMY-685). A legújabb rendszám-rendszerben volt olyan 266-os is a megyében, amely sárga rendszámot kapott.
Most nézzünk még egy újabb érdekes táblázatot.
Ebben az egyes években beszerzett 266-osok darabszámát és azok üzeméveit vetettem össze. Vagyis azt, hogy egy-egy évjáratból egy-egy évben hány darab kocsi volt üzemben. Az utolsó oszlopban látható az adott évben a 266-osokból üzemben levő példányok átlagéletkora. Ez az adat a teljesebb kép érdekében összevethető a fentebbi, az adott év darabszámait mutató táblázattal is. Az utolsó sor pedig megmutatja, hogy az adott üzemévet a 192 db 266-osból hány kocsi „élte” meg. Látszik, hogy míg az 5. évet egy kivételével valamennyi kocsi elérte, a 10. évet már csak 141, vagyis kb. az állomány ¾-e, a 15. évet 91 kocsi, kb. az állomány fele, a 20. évet pedig összesen 18 kocsi, vagyis alig 10%. És eközben persze folyamatosan nőtt az állomány átlagéletkora. Ez utóbbit szemlélteti a következő diagram:
Maradva az átlag életkornál ugyancsak érdekes lehet az egyes évjáratok valamint a teljes állomány esetében megvizsgálni ezt a kérdést. A következő kis táblázatban ezt mutatom be:
Látszik, hogy az 1983-as évjáratig egyre hosszabb ideig használták a 266-osokat. Az utolsó évjáratok esetében erre már nem volt szükség, mert az újabb típusok beszerzésével felgyorsulhatott a selejtezés. Figyelembe véve az összes járművet, egy IK 266-os a Tisza Volánnál kb. 14 aktív évre számíthatott.
Egy szegedi példány (Kép forrása itt)
Végül nézzünk néhány rekordert. A legrövidebb ideig, mindössze 3 évig az 1982-es évjáratú, BU 37-59 frsz-ú 266-os volt állományban a Tisza Volánnál. Talán valamilyen végzetes baleset érhette. A leghosszabb ideig szintén egy 1982-es kocsi tartott ki, a BU 37-57 >> AVD-741, amely egyébként a legutolsó 266-asként került kivonásra 2006-ban, a 25. évében. (Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy ez a kocsi a mai napig megvan, egy kis kitérő után a szegedi Közlekedési Emléktár Alapítvány tulajdonába került.) Az 1982-es és az 1985-ös évek az állomány nagysága szempontjából jelentenek rekordot, e két évben 153 db IK 266-osa volt a Tisza Volánnak. Átlagosan az 1983-as évjáratú kocsik voltak a leghosszabb ideig, 19 évig üzemben. A legrövidebb ideig pedig a legelső, 1975-ös beszerzésű kocsi, melyeket átlag 8,94 év után kivontak a forgalomból. (Ez utóbbi abban az időben egyáltalán nem volt szokatlan érték.) A legtovább az 1980-84. közötti buszok tartottak ki, az utolsó 7 jármű közülük került ki. A legnagyobb darabszámú évjárat az állományban az 1978-as volt 31 busszal, míg a legkisebb mindössze 2 db-bal az utolsó előtti, az 1986-os.
Az utolsó Tisza volános 266-os, jelenleg a Közlekedési Emléktár Alapítvány járműve (Kép forrása itt)
Sokféle „bűvésztrükköt” lehetne még bemutatni, de talán ennyi is elég annak érzékeltetésére, milyen jelentős szerepet töltöttek be évtizedekig Csongrád megyében is a talán legtipikusabb falujáró autóbuszok, az IK 266-osok. Volt idő, amikor elképzelhetetlennek tűnt, hogy egyszer majd nem lesznek.
Bajsz Gábor
2019. augusztus 23.
Comments