Liége

A franciák Liége-nek, míg a németek Lüttich-nek hívják Belgium egyik városát, a maga közel kétszázezer lakosával. A városban sétálva az embernek egyszerre az az érzése támad, mintha összekeverték volna a franciákat, a hollandokat és a németeket – és így lett Liége városa.

Két számottevő látványossága a városnak: a vasútállomás „épülete”. Idézőjelben írom, mert inkább csak egy tető eső ellen, mintsem épület. A másik pedig a mintegy 350 lépcsőfok, amit meg lehet mászni a jobb kilátás érdekében. De közlekedési „látványosságnak” is elmondható a Saint-Lambert téren a buszalagút: két irányból is érkeznek (és indulnak is arra) a buszok az alagúton át, melyet nem sikerült kiderítenem, hol bukkan újra a felszínre.

Szintbeli közlekedés - csak buszoknak.

A városban a közösségi közlekedési szolgáltató a TEC, amely autóbuszokkal látja el a város különböző pontjait. A flotta döntően – a helyi gyártmányt részesítve előnyben – Van Hool, valamint a franciákhoz való lojalitás miatt az Irisbus/Iveco csoport Citelis típusa. Ezeken felül még van néhány Mercedes is (O 405, faceliftes Citaro, C2 és Conecto, melyből talán még nem is láttam „nyugaton” egyetlen példányt sem eddig, ráadásul elsőszériás). De láttam még VDL-t, Solaris Urbino 12-est, Berkhof-ot (ezek már sajnos nem voltak forgalomban, a telepen álltak), és Renault-t. Amilyen tehetős ország (és város), annyira vegyes a buszparkjuk.

A buszokra csak az első ajtónál lehet felszállni, amit szigorúan be is tartanak az utasok. És mivel a leszállító hely külön van a felszállási ponttól, így fellógni sem lehet.

Egy kis képcsokor a változatos járműparkjukról: