Reinkarnálódott 260-as | NWZ-774

2017-ben sem hagy alább a majd’ ötven éves technikába fektetett tőke és humánerőforrás mennyisége a Főváros legnagyobb buszos cégénél. Már az előzőleg elkészült darab sem volt egy szokványos, túlzás nélkül a legújabbnak tekinthető 260-as gördült ki Dél-pestről. Ezúttal pedig a BPI-205-öt építették újra elég alaposan, azután, hogy először 2015-ben fogtak neki a felújításának Óbudán. Ezt megelőzően 2011/2012 magasságában kapott egy kisebb beavatkozást a Kamionfényező Kft-nél, mindössze tűzoltás-jelleggel. Majd 2015 végén megbontva – vélhetően a siralmas állapotú váz láttán – félretették, hogy aztán ismét elővegyék 2016-ben. Ilyen tempóban készülgetett, míg végül 2015 végére letettek róla „végleg”. S aztán 2017 tavaszán mégis kigurult a BKV Zrt. „Luca széke” Óbuda divízió kapuján, önerőből. Csak ez nem 13 napig készült, hanem nagyjából két évig – hosszabb-rövidebb megszakításokkal.

Előzőleg a "lelket adó" példány 2010-ben, 2013-ban, és 2014-ben.

A „legújabb” jelző az előzőleg bemutatott hasonló darab után némileg avíttnak hat, míg a „legeslegújabb” pedig annyiban lenne csak helytálló, hogy legutoljára (nagyjából egy hete) ez készült el – a vázszerkezet itt nem egy „teljesen új” darab, hanem az előd vázát javították/cserélték ki jelentős mértékben. Gépészetileg maradt a Voith váltó + Rába D10 + „kishíd” természetesen, külsőleg ami szemet szúrhat elsőre a többi 260-ashoz képest, azok a szélességjelzők a karosszérián.

Belsőleg pedig a már megismert (Óbudai) elemek: zöld korlát, IMAG Halas ülések kék műbőr huzattal. A menetdinamikája meglepően jó, (még) nem kormol egyáltalán, de a 260-asok velejárójaként ismert (?) kipufogógáz az utastérben-effekt azért ebben is megvan. A két ajtó közötti táblatartónak pedig még legalább 1 kikötés nagyon hiányzik, mert jelenleg előszeretettel rezonál menet közben az úthibákon haladva. Első (teljes értékű) üzemnapját a 11/111-es viszonylaton dolgozta le.

Ikarus-rajongóként is érdemes azért továbblátni annál, minthogy egy újabb 260-as kapott még néhány évet utasforgalomban. (Természetesen szép munkát végeztek ezúttal is, nem tagadom.) Például joggal merülhet fel a kérdés, hogy amikor (a bejegyzés közzétételekor) három darab használt, alacsony padlós busz (egy Solaris Urbino 10 és két Van Hool newA330) vár arra, hogy lekenjék kékre őket, és megkapják a FUTÁR-t, miért egy 25 éves autóbusz felújítása teszi ki egy (vagy több) tucat ember munkaidejét? Főleg annak tükrében, hogy a VJSz Kft-nek van bőven villamosokkal kapcsolatos munkája. A három használt biztosan „jobban meghálálja” forgalomba állásukat követően, ha nem csupán átfényezik őket és áthúzzák az üléshuzataikat – mint megannyi korábbi esetben is történt.