Új lőpavilonbusz | PBZ-888

Az előző, lőpavilonként szolgált csuklós oldtimer minősítéshez megfelelő korba lépett (már két éve), az esedékes javítások pedig gazdaságilag már nem bizonyultak "kifizetődőnek", így a BKV Zrt. egy újat készített helyette – házon belül, a már meglehetősen nagy buszépítési- és felújítási gyakorlattal bíró Kelenföldi Divízióban.

A lőpavilonbusz lényegében egy mozgó lőtér. A lőgyakorlatok igényelte távolság következtében (a célpont – lövő között) a 280-as hossza elégíti ki a feltételeket (meg a 293-as is ideális lenne ilyesmire, amolyan "level 2"-ként). A busz tehát mozgó lőtérként járja az országot, kielégítve így iskolák és egyéb közületek lőgyakorlati, s egyéb „szórakoztatási” igényét. A korábban ilyen céllal állományban lévő DZD-345-öt megfosztották ettől a titulusától, s helyette állították „hadrendbe” a PBZ-888-ast.

Az 1985 – 1993 között forgalmi kocsiként szolgált BX 51-92-ből építették meg az előző lőpavilonbuszt, mely 1994-től kezdve szolgált e céllal. Sokáig ritka látvány volt (én legalábbis alig-alig találkoztam a járművel úgy 2014-ig), azonban az elmúlt években rendre feltűnt a megszaporodó számú céges nyílt napokon (is). A busz nem tartozott egyik Divízióhoz sem, egészen idén tavaszig, akkor került Cinkota állományába. Addig a Flottamenedzsment kezelte és végeztette rajta a szükséges beavatkozásokat, és csak tárolták Cinkotán.

Balázs1a képén a székesfehérvári elkerülőn hasít a '85-ös évjáratú gép 2016-ban...

...ezen pedig épp a 2015-ös trolis nyílt napon áll kiállítási darabként.

A frissen elkészült a darab a „sokat megélt” BPI-844-ből épült meg, melyet korábban metrópótlásra bevetendő állítottak félre. Az ominózus busz előző felújítása is egyedi volt a maga nemében: ez volt az első hírvivője és „próbadarabja” a Kelenföldi Divízió nagyszabású, házon belüli felújítási hullámának, valamint egyben felkészülési gyakorlat is a leendő PKD-buszok építésére – a 18-44-et 2012-ben ugyanis kvázi új busznak lehetett mondani a felújítás mélységét tekintve.

Ekkor kapott színezett, hővédő üvegezést, a 280.40A típusra jellemző utastér-kialakítást, majd nagyjából egy évvel később kísérleti, vízlepergető (impregnáló réteggel bevont) külső visszapillantó tükröket. 2016 februárjában helyezték át az „egyéb állományba”, ezzel kivonva az utasforgalomból.

A felújítás ezúttal is Kelenföldön történt teljes egészében, melyet nyár elején kezdtek el. A régi darabból minden, még használható eszközt/alkatrészt átépítettek az újonnan készülőbe. A motor nem meglepő módon Rába D10, és minden további gépészeti egység a korábbi BPI-844-esé.

Annál inkább érdekes a beltér kialakítása. A vezetővel együtt 10 fő tud utazni a buszon. A második ajtó előtt egy majdnem teljes keresztmetszetet kitöltő paraván van, ezt követően a – buszokban eléggé megszokott – korlátok, mint olyanok eltűntek, így elég érdekes látványt nyújt az utastér. A második ajtó után van a lövőállás, felhajtható középső résszel.

A második kocsitestben („utánfutóban”) két tárolórekeszt alakítottak ki a C tengely és a kocsitest hátfala között (a kerékdob meghosszabításaként), illetve a hátfalon vannak a céltáblák elhelyezésére beépített tartók is. Már megvolt az első éles bevetése a látogatásom előtt pár nappal (közvetlenül a sikeres műszaki vizsgája után nem sokkal), innen a „rendetlenség” és a könyvhalom egy random biciklivel – ezzel is mintegy demonstrálva, hogy nem betonvédőnek készítették el.

A vezető helye. Ebben nem sok érdekes van, talán a szokatlan rögzítőfékkar, ami a szériától idegen. 

 Ezúton is köszönöm kiemelten a Cinkotai Divízió, és a BKV Zrt. segítségét!