REFORM 501LE bemutató

2018 májusában adták hírül először, hogy már készül a második Reform, mely 2-2-0 ajtóképletű elővárosi változat lesz, s végül a Reform 501LE típusjelölést kapta.

Intro

Nem voltam még hazai új autóbusznak ilyen mértékű, grandiózus átadóján. Ennek részben az az oka, hogy a hazai gyártók többsége (legalábbis idáig) megspórolta az ünnepélyes, sajtónyilvános átadót. Az ITK már a tavalyi debreceni bemutatónál is „megadta a módját” az egész eseménynek, ez idén sem volt másképp.

A rendezvény a Vasúttörténeti Park egyik mozdonyszínében volt, ahol a meghívott mintegy százötven fő kényelmesen elfért. A szervezés a nulladik perctől kezdve látszott, hogy kellően átgondolt és jól kitalált volt, egyetlen neheztelést belőlem az időarányok váltottak ki: a szűk két órás eseményből bő egy órát tartott a meghívott prominens személyek beszéde, illetve egy-két kisebb performansz (ezekről később kicsit részletesebben), és magát a bemutató „alanyát” kb. húsz percig lehetett simogatni és nézegetni. Nem rejtem véka alá: a busz érdekelt.

Az egész egy kisfilmmel indult, mely esetén nem tudtam eldönteni, hogy a MOL-cégcsoport reklámja (Bubival, LiMo-val, benzinkúttal, etc) vagy a Reform 500LE promovideója, esetleg mindkettő. (Az üzenet átjött, hogy mi mindennel foglalkoznak illetve mennyi szolgáltatásuk van.) Szóval elég kaotikusan kezdődött, túl sok mindent szerettek volna egyszerre bemutatni; majd átcsapott egy pszichedelikus élményt nyújtó animációba a Reform 501LE-ről, egy kis synthwave zenei aláfestéssel, helyenként a Bolyki Brothers acapella kíséretével. Majd lehullt a lepel a közönség és az új busz között. (Az említett videó még nincs közzétéve, azonban az egyik szervező kérdésemre elmondta, hogy elérhető lesz – így majd később beágyazom a cikkbe.) Következtek a beszédek, majd a Bolyki Brothers felrázta a jelenlévőket néhány acapella számmal, kiegészítve egy gospel kórussal mögöttük.

Bolyki Brothers + gospel háttérkíséret. Ja, meg a busz.

Buszsimogató

A helyközi változat karosszériáját némileg hosszabbra szabták, mint a városi kivitelét. Ez érezhető is az utasterén. Kívülről így arányosabb lett a busz megjelenése – számomra a városi magas, keskeny, és rövid, bármilyen látószögben is szemléltem/szemlélem.

Részletes műszaki adatlap a cikk végén található.

Annyira új, hogy még gőzölög.

A megjelenését tekintve a homlokfali arányokat merészebbre vettem volna (értsd: lámpafészek pl. hosszabbra húzva a jármű középtengelye irányába), így visszafogott hatást kelt – ez persze igaz a városi kivitelre is.

A színvilág, anyagmegválasztás, beszállítói garnitúra meglehetősen hasonló az 500LE-hez. A barna műszerpult és járművezető melletti panel számomra továbbra is jó ízlés határán kívül esik – bazári hatású, de ez legyen a konstrukció legnagyobb baja. Az ajtók Tamware gyártmányúak, az első befelé nyíló bolygó (melynél külön pozitívum, hogy nyitott állapotában az élvédők egyáltalán nem lépnek ki a karosszéria síkjából – így nem zavarják a visszapillantó tükörbe tekintő járművezetőt), a hátsó kifelé nyíló siklóajtó; az utasülések Kiel gyártmányúak.

Az eldolgozások, sarkok és zugok, mint sokat eláruló részletekre gondosan ügyeltek, a különböző felületek („ablakpárkány” – belső oldaltakaró elem) látszott, hogy nem csak úgy lettek, hanem alapos tervezésre és átgondoltságra engednek következtetni. A bő órára nyúlt beszédekben visszaköszönő panel volt a „versenyképesség”, „mobilitás”, „modern közösségi közlekedés” – és a busz belső kialakításán és felszereltségén (pl. sok kapaszkodó, USB-töltőpontok, Wi-Fi) ha halványan is, de látom visszaköszönni indirekt módon az oly sokszor elhangzó kifejezéseket.

Kis turpisság: a városi változat járművezérlő szoftvere van még a buszon. Meg egy kis CAN-hiba.  Vagy mindez csak “az ellenség megtévesztésére” szolgál.

Elővárosi kivitel lévén kapott az utasülések felé elhelyezett poggyásztárolót. Az 1-es és 2-es ajtó közötti részen ez kissé alacsonyan van (bár így nagyobb csomagok is felférnek), gyakorlatilag „szabvány” magasságú utas (175 cm) nem tud felállni alatta. A 2-es ajtó utáni részen is „fejveszélyes”, de ott a mennyezet sincs olyan távol attól, hogy közelebbi (fizikai) kontaktust létesítsen az utas fejével – a LE kivitelnek ez (hátrányos) adottsága.

Tök jó, mert nagyobb csomagok is felférnek. Nem jó, hogy alacsony elhelyezésének köszönhető ez.

Itt érkeztünk el oda, ami ennél a jól sikerült busznál leginkább zavar: hogy LowEntry. Azt nem lehet kijelenteni, hogy ez elavult építési mód lenne (hiszen a nagy nyugati gyártók mindegyike készített és jelenleg is forgalmaz LE-típusokat), de egész egyszerűen ma a „technika csúcsa” (városi és elővárosi autóbuszos szegmensben) a LowFloor építési mód. Ebben látom a jövőt (meg az eladásokat szemlélve más is), meg persze valamilyen alternatív hajtásrendszer beépítésében. Bízom benne, hogy az ITK Holding számára ez „csak a (pozitív) kezdet”, és idővel akár a Mercedestől kicsit távolodva megépítik a saját fejlesztésű, LF-buszukat. Érthető okokból a Mercedes saját magának nem kíván (még egy) konkurenciát csinálni a LF-piacon (a LE eladásaik elenyészőek a LF-hez képest).

És persze várom utasforgalomba, mert a mindennapi használatban dől el, hogy funkcionálisan is olyan jó lett-e, mint tervezésileg és kivitelezésileg.

Lépcsőzetes emelkedés a 2-es ajtótól hátrafelé.

Az ITK buszcsaládjának következő várható típusa az intercity-kivitel lesz 2019 nyári debütálással.