Volvo 8700LE EEV utasteszt

Elsőként a szigethalmi üzemegységnek delegált öt darab kezdte meg az utasszállítást (azonbelül is napi három darabot kell kiadjanak a 689/691-es járatpárra), Monor illetve Cegléd még „felkészülés alatt”. A korábbi bejegyzésben már említettem az eredetüket. A hollandoknál egyértelműen beszélhetünk a „közlekedési kultúráról”, mint létező dologról: ezek a 2009-es buszok egy laikus számára – ha az utasteret nézzük – akár új buszként is aposztrofálhatók. Átlagos futástelítettségük 600-650e km, de mégis annyira megkímélt az utastér, hogy az már-már hihetetlen. Az üléshuzatokon nincs egy folt, a háttámlák karcmentesek, a szélfogók és a tengernyi műanyag dekor nem zörög, nem mozog, helyén áll. Még általános használatból adódó kopást is alig-alig találtam a fedélzeten. A padló is olyan jó állapotú, mintha Hollandiában lebegve közlekednének az emberek…

Összkép belül.

Kétszárnyú lengőajtó középen.

Néhány részlet…

Az üléseket a hazai forgalomban közlekedő távolsági buszok többsége is „megirigyelhetné” – a busz helyközi kialakítása ellenére – nagyon kényelmes, ergonomikus, lehajtható kartámasszal, és a háttámlán kisasztallal. A lábtér igen tágas, az ülőlap széle és az előtte lévő ülés háttámlája közt mintegy 32-35 centinyi hely van.

Távolsági ülések.

Illetve akinek kis asztal nem jutott (pl. vezetőfülke mögött közvetlenül), azok sem kell szomorkodjanak: nekik kinyitható pohártartójuk van.

Alsó fedél lehajt, karika fel: kész a pohártartó.

Kerékdob mint láb- és csomagtartó.

Kissé lelombozó a Volánbusz Zrt. szemlélete a belső utastájékoztatást illetően: az előző szolgálati helyükön elöl és középen is volt felszerelve LCD monitor, ám itt ezeket kiszerelték, de a konzolt meghagyták a helyén, lelemezelték s ráragasztották az utazási díjszabást (elöl). De másik ékes példa a Credo Econell-ek esete: azokban is csupán reklámokra használják a belső monitorokat. Hogy hangalapú tájékoztatás nincsen, még elfogadható, mert zavaró lehet (hajnali még alváskor és esti már alváskor), de éppen ezért lenne kiemelt jelentőségű a vizuális. Azért örülök, hogy a külső darabokat beüzemelték azok típusidegensége ellenére.

Vizuális utastájékoztatás helye.

A hátsó, „magaslati” részbe vezető lépcsők élei zöld fénnyel vannak megvilágítva, ami sötétben nagyon jó szolgálatot tesz. Illetve a kerekesszékes helynél, a lépcső mellett közvetlenül két lehajtható ülés is található.

Élvilágított lépcső + lehajtható ülések.

A hátsó részen a szélcsatornán minden üléshez kislámpa, szellőző és leszállásjelző gomb is van, mely az oda elhelyezett felirat alapján működőképes (és használható) is.

Menetdinamika

A motor csendes, az utastérben minimálisan hallani csupán. A váltó nem ránt (több buszon történt utazás után írom ezt), és a felüljárókon felfelé nem vánszorog, hanem még gyorsul is, ha szükséges. Gépészetileg sincsenek leélve, reméljük, megőrzik ezt az állapotot. A kick down funkcióval pedig nagyon meg tud ugrani a gép.

Összegzés

Összességében jó beszerzés volt, még bőven jöhetne belőlük kétszer ennyi is. Ha valamire bátran írnám, hogy „újszerű”, akkor ezek azok. A legjobb persze az utódmodell lenne (8900) újonnan - amiből az azonos vezérigazgató által vezetett DAKK Zrt-nél került is beszerzésre - előbb-utóbb hátha a Pest megyeieknek is vételeznek új buszokat.

Kissé szokatlan, hogy Volvo-gépészettől mentes telephelyek kaptak csak belőle, de majd beletanulnak ezekbe is. Az kissé kár, hogy kihasználatlan járaton futnak (legalábbis eddig a szigethalmiak), ezeket mindenképpen valami frekventáltabb helyre járatnám – nem egy 690-esen, de talán egy 676-os "expresszen" kihasználtabb lenne a 12,87 méteres monstrum.

Ami még várat magára a tesztet illetően: a klíma. A Volvo Hungáriánál természetesen mindet feltöltötték gázzal + működésre bírták (és mentek is), de majd nyáron kiderül, hogyan szuperálnak.