VDL és a design | Városi buszok

Frissítve: 2020. nov. 17.

A VDL az Ambassador típusával vetette meg lábát a világ autóbuszai között, nem sokkal a Mercedes Citarója után, 2001/2002-ben. Ezt követte 2011-ben a továbbfejlesztett Citea, mely már külső megjelenésében is igényesebb, mint elődje.

Eddig mindössze az idei BusExpo-n volt egy Európában már körbevitt példány kiállítva, illetve pár héttel később a BKV-nál futott ugyanazon darab két hónapig. A VDL Bus a korábbi DAF Bus International-ból jött létre 2003-ban, részese még a Paccar illetve a Berkhof Jonckheere. DAF-ként eleinte többnyire önjáró alvázak készítésével foglalkoztak, illetve 2001-ben még VDL-Berkhof-ként piacra dobták első, saját felépítményes buszukat, természetesen DAF alvázra karosszálva.

A városi buszoknál a VDL a kezdetektől a kiskerékre (19,5”) építette fel a gyártmányait (még a DAF önjáró alvázak többsége is így került leszállításra, például a Wright karosszálóhoz), és az elmúlt tizenöt év azt igazolta, hogy valóban van perspektíva a kisebb kerékátmérőben és a könnyű építési módnak, ugyanis az eladásaik igen jól alakulnak tőlünk nyugatabbra, valamint a Skandináv-államokban (56 darab a Nobina-nak, 55 darab a Umove A/S-nek, 77 darab Arriva-nak, etc.).

A gyártót szokták hasonlítani a Kravtex-hez, lévén hasonlóan manufaktúra-jellegű az üzemük, illetve a „kiskerék” is egyezik. Azonban nem utolsó dolog, hogy a hollandok készítettek hidrogén-üzemű Ambassadort még három éve, illetve bőven kitörtek a hazai piacról, ami lendítene a hazai cég helyzetén is.

Ambassador

A korábbi holland buszgyártók „szokását”, az ívelt homlokfalat + szélvédőt (idehaza lásd Rába Contact/Premier-családot) tradícióból (?) az Ambassador is megkapta, és ezzel nagyjából a ki is merült a formatervezése a járműnek kívülről. Egyszerű, letisztult, aránylag nagy felületű homlokfal, ahhoz mérten kis fényszórók, egy minimális süllyesztés a rendszámkeret környezetében. Az oldalfalak hatalmas ablakokkal tűnnek ki a környezetből, egyébként egy téglatest az egész. A hátfal pedig tényleg maximálisan minimalistára sikerült. Az Ambassador-t 2002-2011 között gyártották, mintegy 2 800 darabot adtak el belőle.

Vérszegény megjelenés, de funkcionálisan viszont a mai napig kedvelik a nyugati üzemeltetők.

Citea LLE

Már 2007-ben bemutatták az utódnak egy első, kiállításra szánt darabját, arról nem kívánok hosszabban szót szaporítani, ugyanis a 2011-es faceliftes-ből jóval több (változat és darab) készült el az elmúlt öt évben. Az „első generációs” Citea-ból Liége-ben közlekedik több darab.

A 2011 októberében piacra dobott (faceliftes) utódmodell külső megjelenését tekintve már mindenképpen igényesebb, és hosszasabb külső megjelenési munkálatokra enged utalni. A 2011-es példány esetében már nincsenek olyan ormótlanul ható arányok a homlokfalon, sokkal jobb az elosztása a lámpafészkeknek, valamint a tagoltsága miatt nagyon sokféle fényezési lehetőségre ad teret.

Végre a hátfalon sem voltak restek használni a CAD programot behatóbban, ugyanis itt is kialakításra került egy, a homlokfalon lévővel mintegy „pár” lámpafészek, és persze számos süllyesztés, ívelés került még applikálásra odahátul.

Misem mutatja jobban a cég elhivatottságát a fejlesztés/fejlődés irányába, minthogy a Citea-ból jóval több altípus készült már az elmúlt öt évben, mint az Ambassador-hoz tíz év alatt:

tavaly bemutatták a Berlinnek szánt emeletes verziót (DLF 114),
szintén tavaly jómagam is szemügyre vehettem a Maastricht-ban tesztelt elektromos Citea LLE-t,
Kölnben (a KVB-nél) üzembe álltak az első teljesen elektromos, Citea SLFA-k,
és természetesen a hibrid sem maradhat ki a sorból.